Marthi Anna : Kamaszlány írt egy naplót

 

 

Úgy loholnék a nyugalom után.

Bár tehetnék még a szerelemért.

Hit, önbizalom ismét két fegyver,

de nem értett eddig hozzá a szív.

Gőg nélkül keres valami kedveset;

mint akinek van elég a szépből – 

koldusnak adja – versét finoman löki

elém. Nem kérdezem már magamtól,

átvészelem-e, indul-e, marad…

Az az angyal súg most, ki felismeri

szenvedésem súlyában boldogságodat.

Férfi vagy, Te vagy a nagy Ő szememben,

de a helyzet úgy sült el, hogy

másik lány lett kiegészítő feled.

Most fel van adva a lecke, hogy

vajon rögeszmés rajongásommal

magamnak mit engedhetek meg.

Ne a félelmet: az ártó, ne köpködő

sereget; a tudatból elég egy csepp –

meg is árthat, de felölelheti

teljességedet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.27. @ 19:11 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak