Marthi Anna : Kamaszlány írt egy naplót

folytatás

Isten egy csepp tudat.

Meg is árthat, de teljességeddé

formálhatja fantázia-világodat.

 

A szerelemhez ez a kamasz

aligha felnőtt, de ő írja

soraimat.

 

Te férfi, én nő.

Közünk van-e egymáshoz,

vagy máshoz van közünk?

 

Szerelmet leltél,

gyereket szülök.

Az idő simítja el e fantáziaködöt.

 

Megbántasz-e?

Magadtól kérdezed…

Nincs közöm hozzád – ordítod.

 

Annyiban maradunk végül,

én szülök, te mást szeretsz,

csepp tudatban odaférünk Istenhez. 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.28. @ 07:55 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak