Marthi Anna : Hormonális Annális

Ennyi dühöt, rosszindulatot begyűjtöttem.

De mit kezdjek vele. Bámul tudatom, undorodik,

én nem hagyom abba magam iránt a gyűlöletet. 

Rég tudod, tudom. Ember: esendőségből vagyunk jelesek,

de kitűnők, ha versed. Igen, egy költőbe lettem

fenemód szerelmes, mit érek vele. Múzsa terem

mint a rákfene, kell-e a fenekem, akár kiporolni is?

Dehogy. Elvágtam magamalatt az angyalit,

mert bántom azt, aki leginkább szeretett.

Apám. Mit tettél, miért vagy erősebb

tükör mint e BOMLOTT KÉPZELET?

Legutóbbi módosítás: 2013.07.29. @ 10:22 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak