Tóth Zita Emese : [Ez a slam…]

Ez a slam,

hogy lassan már nem emlékszem,

mikor beszélek hangosan

és mikor csak írok,

hogy erősen fogom a kezed,

vagy lámpával vakítok

egy bogár szemébe.

És végülis miért ne lehetne

több szemérme

a nappalnak,

mint az éjszakának?

Hisz attól még,

hogy nem látjuk,

nem válnak valótlanná 

a heves csóktól vérző szájak.

 

Ez a slam,

ahogy összefolytál

velem a lépcsőházban,

és a kert udvarában 

egy bokor mögé bújsz,

ahogy minden este altatódalt énekelsz,

pedig még csak hangokat tanulsz.

 

Ez a slam,

a szerelem,

ahogy vérkörbe ér 

a két száj,

hogy hiába muszáj néha mondani valamit,

csak hangtalan tapogat a vágy,

tapintatlanul bújik belém a gondolatod,

hogy már rég nem vagy,

én mégis 

benned vagyok.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.