Lantos Tímea : A zongora szól

Nem visz messzire a dallam,

csak annyira simít belém

béna gyászt,

mint gyermekkoromban az ég

ha megrázta nehéz kontyát,

s haragosan villogtatta

vöröslő szemét…

 

Most is csak esdeklem!

A hőség könnyeket mart belém,

s véresre kente súlyos láncát

a tobzódó éj.

 

A zongora szól!

Sejtjeimet dermeszti,

majd olvasztja a dallam.

 

Fáj!

Ahogy a lehullott évek

gyűrődnek sorsom fája alatt,

az elfogadás meztelenre rágja

a kivérzett napokat.

Legutóbbi módosítás: 2013.07.29. @ 04:50 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!