Miért teremtettél ilyennek?!
Érzem fogát csikorgó hidegnek,
barlang pincéjének rejtekén,
megbúvó házak lelketlen, tejszagú
emeletén.
Éj derekán a Hold táncra hív,
félholtan bolyongva,
keresztbe láncolva lábaim.
Vívódva küzdök lüktető ereim vérvonaláért,
vállamra borulok.
Emlék…
együtt ültünk nemrég
szívünk lassú ütemén elnyúlva.
Legutóbbi módosítás: 2013.07.27. @ 11:07 :: Tóth Antal Csaba