Vers

Meddig ér

A várakozás ciklus befejező verse     Elöl a csend. Hátul néma táj. Kérdőjelet formázó messzeség. Mondd, meddig ér még a büszkeség, hogy fájdalmunknak festünk mindig glóriát, s magunkévá sóhajtjuk a rögök pokoli dalát? Meddig ér a kín, a fájdalom, meddig tapodunk [… Tovább]

Vers

Érzés-óriás

Megláttál, s mintha kovakővel csiholt szikra lobbant volna lángra, beléd hasított a szeretni vágyás-várás álma. Te égig érő, szenvedélyes vulkán! Lángnyelveid körbenyalogatják kicsi, remegő testem, miközben sziporkázva ostromolsz, becézel, hogy bocs, de BELÉD SZERETTEM, igen, így nagybetűvel. Rám vártál és [… Tovább]

Novella

János és Júlia

– A tragédiát önmagunkban hordozzuk. Nem lehet mindenért másokat, a családot, a társadalmat okolni. És az igazi vesztesek mégis a gyermekek. *       A váróterem sarkában ültek a piszkos padon. Szorítva fogták egymás kezét. Búcsúztak. János szétnézett a [… Tovább]

Vers

Őszi randevú

    Nem jössz, pedig vártalak … itt a sárguló fák alatt. ablakomon kopog az ősz… te nem jöttél … nem … ma jössz?   Nem hívsz, pedig én vártalak … lehunyt szemmel is láttalak. Ablakomra virág dermed, jég Te [… Tovább]

Kisregény

Hány élet van egy ÉLET-ben? (3)

II. A második megbeszélés   A következ? találkozóra a n? percnyi pontossággal érkezett. Amikor helyet foglalt, látható kíváncsisággal és némi zavarral nézett az ügyvédre. Az ügyvéd kézbevette a füzetet, halvány mosoly ült ki arcára, mikor visszaadta az asszonynak.   – [… Tovább]