Nyomtatás

Éjfekete és a hét törpe

Történt egyszer réges-régen, s?r? erd? mélyén.

Ott a nap sem fordul kétszer, csak a tisztás szélén.

Ott lakott a hét kis törpe, mindenkit?l távol,

Az vessen rám els? követ: – ki hazugsággal vádol!

Bemutatom én most ?ket, kik szerényen élnek,

Beles, Heves, Okos, Butus mindig csak zenélnek.

Álmos táncol, pörög-forog, s énekel oly szépen:

Koncerteznek, hogyha lehet, kint az erd?szélen!

Beles dudál, Heves dobol – Okos nekik táncol,

Álmos hangja messze szárnyal – Helyes csak viháncol.

Neves az ? technikusuk: Hangládákat épít,

Zenét szerez – mindig lohol, CD-tokot készít!

Egy nap aztán Álmos így szólt: – Dalolhatna más is!

Egész este kornyikálok, nem vagyok normális!
Mire vége a bulinak, majd' kiköpöm a belem!

A fények is megzavarnak, szikrázik a szemem!

Okos így szólt: – Van egy tippem! Elmegyünk a várba.

Éjfekete biztos eljön, megszöktetjük már ma.

Az a kérdés, hogy oldjuk meg? Ã??rzi a vén banya.

Vagy bevesszük a bandába? – bár az arca ragya.

– Meg se próbáld – mondta Butus-, nem kell itt a ragyás.

Elriadna minden vendég, ha köztünk van e gyagyás!

Éjfeketét megszöktetjük, ebben vita nem lesz!

Amíg ? van a színpadon, Álmos, te pihenhetsz.

Elosonnak gyorsan az öreg vár falához,

Tanakodnak csendben, míg Okos határoz.

Eldöntötték végre, ki mászik a falra,

Ott fent a magasban, egy sötét ablakra.

Fel is kúszott Heves – visszanézni sem mert,

Béket?r? lévén nem vitt semmi fegyvert.

Óvatosan mászott, hisz nyitva volt az ablak.

Éjfekete üzent: – Gyere csak, fogadlak!

Be is mászott gyorsan, keresve az ágyat,

Mígnem megpillantott egy sötéted? árnyat.

– Itt a kötél, fogd hát, egyet se várj kedves,

Társaim már várnak, a vén banya sem les!

Éjfekete nem szólt, – lassan mászni kezdett,

Vészesen fújt a szél a kötél is lengett.

Végre hát leértek, s uzsgyi ! Gyorsan! Futás!

Ha felébred a vén banya, lesz ám nagy lebukás!

S?r? erd? mélyén végre megnyugodtak,

Beszélgettek hosszan, s nagyokat mulattak.

Éjfekete nem szólt, arcát kend? fedte.

Okos odafordult : – a maskarád vedd le!

Odalépett, hogy lerántsa – érezte, itt baj van!

– Most valamit elrontottunk! – morgolódott halkan.

A kend? földre hullott. Ott állott a banya!

Úgy röhögött, égnek állt a gyéren n?tt haja.

Döbbenten állt a hét törpe. – Varázslat vagy álom?

Éjfeketét szöktették meg?  Volt is szánom-bánom!

Mérgel?dött szegény Okos, de mit lehet itt tenni?

Tetszik – vagy nem tetszik, a banyát be kell venni!

Elmondtam hát egy kis mesét. Nem mondom el kétszer,

Együtt zenél hét kis törpe, és egy ronda némber.

Éldegélnek az erd?ben, s rikácsol a banya!

Vélemények? Amit hallok? Tök jó ez a nyanya!

Bár a lényeg nem változott, hisz együtt van a banda,

Koncerteznek, m?sort adnak, Ã??k heten, és a randa.

Beles, Heves, Okos, Butus, – Helyes, Neves, Álmos.

Jól gondold meg, mit olvasol, mert az agynak káros!