Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Leleszi Balázs KárolyMert mindig is sejtettem én, hogy ha telihold
idején ujjamat felnyújtom a vízesés
felé, ekkor mennydörgés közepette hirtelen
felragyog az éjszakai szivárvány.
Fények és vízcseppek
becézgetések t?zijátékai
íme, ez az én testem, dajkáld lüktet?n
ágaskodó kábulat
csillagszemcsék a szemek mécseseiben
szilaj-ösztönös emelked? zuhanás
a száj, a vér, a leveg? határfalai között
a szív tiszta vágya fekete pecsétet lever? k?
zene és költemény és kiváltság.
Illatos-titkos édeni rejtelmeket ragyogtat
az éjszakai szivárvány.
Leleszi Balázs Károly : Éjszakai szivárvány
Hasonló írások
Sziklák közt virágok
Elolvasta:
194 637
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szegénységben élsz, de te így szólsz asszonyodhoz:
Nézd, nem vagyunk egyedül,
Valaki ?rködik életünk felett, Ã??minden
nyomorúságunk ellenére csordultig vagyunk örömmelÃ??.
Így van ez.
Mert, akik átadták szívüket Istennek, azok már hitb?l élnek,
hajszálfinoman, pókhálószer?en szöv?dnek Ã??beléje.
Életük magasra hág, s életjellé lesznek az emberek közt,
Ã??mint szegények, de sokakat gazdagítok,
mint akiknek nincs semmijük, és akiké mégis mindenÃ??.
Olyan virágok ?k, amelyek a sziklás bércen
kelnek ki kövek álmai és csillagok himnuszai között,
törékenyen, veszélyekt?l körülvéve,
de ragaszkodva kapaszkodnak a földhöz, a Teremt?höz,
er?t hordozván szétosztják
magukat, mígnem az egész vidéket meghódítják.
Titokzatos kísértés
Elolvasta:
194 635
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…sziklás hegyre kell
felkapaszkodnom…
Vissza kell térnem az emberek közé.
Tüsténkednek az ágak, zöld balladára
fakadnak s az északi jeges szél
markából kiszabadult a madárdal.
Az id? pörögve távozik a nem-láthatóba,
szabályosan; de irgalmasságot nyertem véred
által, lelkembe szöv?dött mosolyod fénye;
s miel?tt elindulnék szakadt-bocskorosan,
rengetegek vándora: egy lépcs?s sziklás
hegyre kell felkapaszkodnom, hol feláldozhatom
hajlékony vándorbotomat, szilaj akaratomat;
és mégegyszer szívem rejtekébe zárom,
miként is forgatja a Hajnal a föld tengelyét.
Betakar minket az éj
Elolvasta:
87
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Betakar minket az éj, elevenség, ragyogás…
Betakar minket az éj, elevenség,
ragyogás, míg spirális hajlatokon át,
testünk p?rén cipeli a szerelmi igát…
Obszidián ?r, távolodva közeledünk,
mit a kéz felmutat: oltár és ég? áldozás
s a titkok titkának titka,
melyek léthálóinkban fennakadtak.
A szerelem halászai vagyunk,
belemerülve a hullámzó-vonagló
engedékenységbe, s az id?n túli
id?be. Kezeinkben kiszolgáltatott,
mégis méltóságos csillagok.
Lázas nyugtalanság képei…
Lehet, hogy kihalásztuk az éjszakát?