Forrásod akarok lenni.
Zeng? kút. Kezeid közé szorult virág.
Lábaid alá út. Minden és semmi.
Aki nyugtot kínál. Feledést.
A fény erejét.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: Leleszi Balázs Károly
Forrásod akarok lenni.
Zeng? kút. Kezeid közé szorult virág.
Lábaid alá út. Minden és semmi.
Aki nyugtot kínál. Feledést.
A fény erejét.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: Leleszi Balázs Károly
Elolvasta:
79
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…túl kéne élni, de mit is? – talán össze tudunk tarhálni két lityi borra -, sóhajtotta reménykedve…
Kökin, a huzatos metrókijáratnál
álltunk, mikor így szóltam társamhoz,
mert ha iszom, bizony b?beszéd?bb vagyok,
mint általában – Jocó – mondtam,
úgy emlékszem tán valahogy így hívták –
veszettül hideg van, és én kimondhatatlanul
reszketek kívül s belül, túl kéne élni,
de mit is? – talán össze tudunk tarhálni
két lityi borra -, sóhajtotta reménykedve,
– hé te, anyaszomorító, figyelj
már oda, ki ne essen kezedb?l az üveg.
Elolvasta:
194 611
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Mert menni, menni kell,
a vihar-szaggatta ifjúságon át…
Mert menni, menni kell,
a vihar-szaggatta ifjúságon át,
el egészen Isten csöndjéig,
menni, míg ránk nem esteledik,
a kertkaput lassan kinyitni,
szerszámokat a helyére rakni,
a kiskutyát megsimogatni,
virágágyásokat megszemlélni,
vissza a kavicsos úton,
a kút, az árnyak táncán át,
aztán bekopogni az üvegablakon,
mint aki egyszer már járt
itt, halkan bezörgetett,
de megriadva tovább sietett.
Elolvasta:
194 609
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Alázáródó szemhéjak alatt nyüzsg? vizek,
ami megnevezhetetlen. Csupán egy pillanat volt
a dolgok áttetsz?ségén, az emberi lét számtalan
arcának egyike. Egy váratlanul megszólított
nyoma-vesztett, kolduló kisgyermek nézett vissza,
könyörgésbe feszülten. Épp akkor fordult befelé
a falnak. Nem volt más, mint a gyermeki
sorstalanság felriasztott tovaszökken? madara,
az aszfaltdzsungel ágbogában.
Mit tudunk mi az ártatlanok vezeklésér?l? A korán
kezd?d? feln?tté válásról? Vagy a figyel? id?r?l?
És képesek vagyunk-e a feledésre?
S tudjuk-e, hogy minden, ami velünk és köröttünk
történik, abban az Isten minket megérint.