1958-ban születtem Budapesten református lelkészi családban... Fiatalabb koromban jelentek már meg verseim különböző irodalmi lapokban, 20 évnyi hallgatás után kb 5 éve újra írok. Hozzám leginkább a szakrális versek állnak közel... Az életem folyamán 4 v. 5 munkahelyem volt, jelenleg a gyermeknevelés területén dolgozom... Eddig hét könyvem jelent meg... Voltam fent, voltam lent életem folyamán; voltam hajléktalan, és vagyok most hajlékkal rendelkező - és vagyok most az rök Hajlék felé igyekvő...
Elolvasta:
79
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…túl kéne élni, de mit is? – talán össze tudunk tarhálni két lityi borra -, sóhajtotta reménykedve…
Kökin, a huzatos metrókijáratnál álltunk, mikor így szóltam társamhoz, mert ha iszom, bizony b?beszéd?bb vagyok, mint általában – Jocó – mondtam, úgy emlékszem tán valahogy így hívták – veszettül hideg van, és én kimondhatatlanul reszketek kívül s belül, túl kéne élni, de mit is? – talán össze tudunk tarhálni két lityi borra -, sóhajtotta reménykedve, – hé te, anyaszomorító, figyelj már oda, ki ne essen kezedb?l az üveg.
Mert menni, menni kell, a vihar-szaggatta ifjúságon át, el egészen Isten csöndjéig, menni, míg ránk nem esteledik, a kertkaput lassan kinyitni, szerszámokat a helyére rakni, a kiskutyát megsimogatni, virágágyásokat megszemlélni, vissza a kavicsos úton, a kút, az árnyak táncán át, aztán bekopogni az üvegablakon, mint aki egyszer már járt itt, halkan bezörgetett, de megriadva tovább sietett.
Alázáródó szemhéjak alatt nyüzsg? vizek, ami megnevezhetetlen. Csupán egy pillanat volt a dolgok áttetsz?ségén, az emberi lét számtalan arcának egyike. Egy váratlanul megszólított nyoma-vesztett, kolduló kisgyermek nézett vissza, könyörgésbe feszülten. Épp akkor fordult befelé a falnak. Nem volt más, mint a gyermeki sorstalanság felriasztott tovaszökken? madara, az aszfaltdzsungel ágbogában. Mit tudunk mi az ártatlanok vezeklésér?l? A korán kezd?d? feln?tté válásról? Vagy a figyel? id?r?l? És képesek vagyunk-e a feledésre? S tudjuk-e, hogy minden, ami velünk és köröttünk történik, abban az Isten minket megérint.
