Szappanos Lajos : Tirpák Bandi

Elhozok néhány történetet az akkori mindennapjainkból. ÁÃ???gy nagyobb a betekinthet?ség abba az életbe, mert a konkrét esetek, jobb tolmácsok nálam, hisz azok, magukról mesélnekââ?¬Â¦

 

 

 

 

Mint a ráakasztott névb?l is kit?nik, a Nyírségb?l jött Pestre ez a srác – egyébként ? adta a nevet saját magának. Szakmája ugyan nem volt, de mint amolyan jókötés? mokány parasztgyerek – bár asztmás volt -, nem restellte a legnehezebb munkát sem elvállalni, pedig otthon, Nyírcsaholyban, elmondása szerint ugyancsak jól ment volna a sora.

Egy korban is hozzá ill?, keresked?, elvált fiatalasszonynak megtetszett, és össze is bútoroztak. Jókép? fickó volt, egy az egyben James Dean. Bandinak annyi lett volna a dolga, hogy kocsival és utánfutóval elmenjen áruért, ha éppen sürg?sen kell valami. No meg hát esténként a „háztáji megm?velése", ami nem lehetett túl macerás feladat egy fiatalembernek, ráadásul csinos volt az asszonyka nagyon, és imádta ?t.

H?sünk nem elégedett meg ennyivel. Nem bírta elviselni az a túlontúl önérzetes szabolcsi feje, hogy nem ? tartja el teljes egészében a családot. Bár együtt maradt az asszonnyal, otthagyta a boltot, és csak szabadidejében állt be a pult mögé. Inkább felcsapott fuvarosnak, vagy fuvar híján elállt trógerolni valakihez. Úgy mesélte nekem:

 – Hiába dolgozok éjjel-nappal otthon, úgy érzem, mintha csak henyélnék. Valahogy nincs meg a varázsa annak, hogy hajnalban elmegyek dolgozni, este meg vár otthon az asszony meg a család, én meg viszem a pénzt és leteszem nekik az asztalra. Érted te ezt komám? Értettem, persze, hogy értettem.

Aztán egyszer csak végképp besokallt Bandi és elszökött Pestre, élni a hajléktalanok életét. Fájtak neki nagyon az otthoniak, de mint mondta, itt a saját emberségéb?l él, a maga ura! Melózott is keményen! Ha éppen nem volt mit, akkor ? is a többiekkel együtt guberált, rezezett stb. Néha „ maszek „ alapon csinált valami kisebb stiklit, olyankor kivonták ?t a forgalomból egy id?re, aztán jött vissza. Egyedül csinálta, egyedül is vitte el a balhét, ha „meleg" helyre ment soha nem hívott magával senkit, nehogy magával rántsa. Szabaduláskor, amikor visszajött hozzánk, mindig elérzékenyült, és csak azt hangoztatta, hogy ? mekkora marha. Hiszen otthon, mikor a fuvarosodás alatt belekeveredett valami sötét üzletbe és bezárták érte, a boltos lány milyen csomagokat küldött neki, és hogy várta szabaduláskor. De neki nem kellett a jó, mert ? egy hülye. Aztán egy es?s nyári hajnalon Bandi elt?nt!

 

Szombati nap volt, és amikor már vasárnap sem jelentkezett, gondoltuk "üzemi baleset" érte – bevitték a zsandárok -.

Úgy is történt. Hétf?n, úgy dél felé megjött, és elmondta, hogy szombaton volt 31 éves, azért ment el olyan korán, hogy bort vegyen, na meg egy kis "pájinkát", azzal akart minket ébreszteni. De elkapták a pandúrok, bevitték, és már hétf?n átvitték a bíróságra. Ott egy csinos fiatal kis bírón? olyan balhéval „kínálta" meg, amiért ? már ült is, ráadásul ártatlanul! (mások partizánkodtak az ? irataival)!

Akkor Bandi kifakadt, és elpanaszolta a bírónak, hogy bizony linkre ült kétszáz napot, semmi köze az egészhez.

Elküldték, azzal, hogy legyen mindig elérhet?. És akkor a fiatal agilis bírón? nem volt rest utánajárni a dolgoknak. (Budapest II.-III. kerületi bíróság) Bandi, néhány hét múlva újra a pulpitus el?tt állt.

Bírón?: – Juhász Úr! – merthogy ez volt a polgári neve – Ön most ugye hajléktalan?

Bandi: – Igen!

Bírón?: – Na ide figyeljen! Jól hallgassa meg, amit most mondok magának. Úgy látszik, bebizonyosodik, hogy ön valóban ártatlanul volt bezárva. Ha ez így van, márpedig nagyon úgy látszik, akkor ön olyan mérték? kártérítést fog kapni, hogy nem kell tovább csöveznie. Megértette?

Bandi: – Azt hiszem igen, és köszönöm tisztelt bírón?.

Bíró: – Addig is kirendelek magának egy ügyvédet, aki majd elmondja, mi az Ön teend?je. Elmehet.

Ezt mesélte és t?lünk érdekl?dött:

 – Lehet ez fiúk? – Volt közöttünk levitézlett rend?r, és szintén a törvényekben jártas többszörösen börtönviselt egyén is. Megnyugtattuk, egy bíró felel?s személy, nem beszélhet csak úgy a vakvilágba. Ha egyszer kimondta, akkor az úgy is lesz.

Tervezgetni kezdett. Minden álma egy színesfém kereskedés volt, hiszen piszokul értett a fémekhez.  Volt közöttünk kereskedelmi végzettség? is, ?t azonnal „felvette" könyvel?nek. A többi csöves meg majd hozza a mi kereskedésünkbe a szajrét. Ezen jókat röhögtünk esténként a t?znél. Pár nap múlva kaptuk a hírt:

Bandi hazavágta magát! Beleölte magát a Dunába.

Aztán elmesélték hogyan történt.

•-         Észrevettük, hogy az utóbbi napokban, valami

nem stimmel nála. Sejtettünk is valamit, hiszen mi sem vagyunk mai csirkék, ezért nagyon vigyáztunk rá. De egy este, sok jó házi meggybort megittunk, meg a napi meló után fáradtan ájultunk el. ?itta a legtöbbet. Aztán rájöttünk miért, de már kés?n. Öt percen múlott az egész, ennyi el?nye volt! Azért ivott annyit, mert már megérett benne a szándék. Szinte az eszméletlenségig berúgott. Persze, hiszen nagyon tudott úszni, és tudta mit akar csinálni! Azért itta le magát annyira, ha belemegy a vízbe, ne tudjon onnan kijönni.

Amikor kilopakodott a szobából, a fiúk azt hitték

pisálni megy, és aludtak tovább. De egyszer csak megszólalt bennük a vészcseng?, és futás. Mintha valaki meggyújtotta volna alattuk az ágyat, úgy ugrottak ki bel?le, és ki gyalog, ki bringával, de rögtön tudták, merre kell menni. Meg is találták a holmiját az újpesti öböl legveszélyesebb részén. A ruhája szépen összehajtva, a cip? párban, legfölül a személyi igazolvány. Még látták a fejét, és hogy egyre csak befelé úszik. Berongyoltak utána (Baris Jancsi és Breka) holott tudták, hogy ?k is az életükkel játszanak, hiszen ott n?ttek fel. Kiabáltak neki, de Bandi csak úszott és úszott befelé, amíg el nem nyelte a sötétl? víz.

            Amikor meghozták a hírt, este kimentem a Vízafogóra kedvenc stégünkhöz. Egy kanna bor és a kutyám társaságában. Bandinak is jó haverja volt Joe a dobermann. Eltöltöttünk ott egy fél éjszakát, emlékezve a régi szép id?kre, milyen fejeseket ugráltunk innen, Bandi, a kutya, meg én. Néhány pohárra való bort bele is öntöttem a vízbe (kun vagyok) a barátom lelki üdvéért. Aztán a kutya nyugtalankodni kezdett, és én jobbnak láttam, ha eljövünk.

Hajnalban a stég alól, kihúzták holttestét a búvárok.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Szappanos Lajos