Szappanos Lajos : Duna partról, családi házba

 

 

 

Éveken keresztül figyelemmel kísértem a sorsukat. Mára teljesen kikerültek a látókörömb?l, reméljük a bajból is.

 

Sanyiék

 

Amikor valamelyik képeslap, vagy televíziós dokumentumfilm a hajléktalankérdéssel foglalkozik, azt szinte kivétel nélkül egy-egy sokgyerekes cigánycsaláddal illusztrálja.

 Olyankor kinyílik a bicska a zsebemben, mert kéretik a tisztelt kollegáknak tudomásul venni: nemcsak roma hajléktalanok léteznek! S?t! A hazánkban föllelhet? minden náció képviselteti magát a hajléktalanok között. Csak valahogy olyan megható egy cigányasszony körbevéve sok purdéval, a karján is egy, a háttérben meg a putri. Nos az én szememben ez nem más, mint ócska újságírói fogás, amit csak a szakma dilettáns képvisel?i, holmi fuser sajtóhiénák alkalmaznak manapság. Nem mindegy a náció? Elég szomorú az a tény, hogy nem csak egyedül él?, magatehetetlen emberek, megrögzött, cselekv?képtelen alkoholisták kerülnek néhány ügyesked?, aljas egyén jóvoltából az utcára, de családok is, gyerekekkel együtt!

Itt tényleg egyenl?ség van. Aki ide kerül, annak egyformán kilátástalan a helyzete, mindegy milyen származású és milyen ?sökkel büszkélkedhet. Sikerrovatunkban sok mindenki el?fordult már. Eddig szándékosan nem mutattam be romákat, de úgy érzem mára beérett a rovat annyira, hogy egy ilyen családot is bemutathassak az olvasóknak.

 

2004 nyara. Dögmeleg van. Ritka szabadnapjaim egyikén enyhülést keresve irány a Dunapart. Sátorozok. Versenyt lihegek a kutyámmal, amikor fehér „cigánymercédesz" (Lada) fékez mellettem. Nagydarab kigyúrt roma köszön ki bel?le, napszemüvege mögé bújva alig ismerem meg. Hiszen ez a Sanyi!

Ismeretségünk akkor kezd?dött, amikor úgy körülbelül négy évvel ezel?tt, egész családjával kint csövezett a parton. Valahogy sikerült elveszíteni a lakásukat és itt húzták meg magukat, innen jártak dolgozni. Nem segélyért kuncsorogtak már akkor sem, hanem keményen dolgoztak, hogy újra legyen lakásuk, ahova beköltözhetnek.

Folyóparti fészküket és annak környékét példásan rendben tartották. Ã??sszel viszont a lombok lehullása után láthatóvá váltak, és a szigeten lév? szórakozóhelyek úri alkoholistáinak szúrta a szemét az immár testközelbe került szegénység. Ezért rábírták a helyi polgármestert, hogy takarítsa el ezeket a „lumpen egyéneket" a partról. A polgármester pedig – teljesen jogszer?tlenül – cselekedett is.

Néhány hórukkemberrel, rend?ri biztosítás mellett, mindenféle leltár vagy jegyzék nélkül, teherautóra rakták és elszállították szerencsétlenek holmijait. Ami nem fért föl, vagy a rakodók nem találták arra érdemesnek, hogy föltegyék a kocsira, azt nemes egyszer?séggel leöntötték benzinnel és fölgyújtották. A családot pedig – hiába laktak évtizedek óta a kerületben -, elüldözték még a környékr?l is.

Aztán hosszú hányattatás után Sándor feleségének a családja segített nekik. Látva Sándor jóravalóságát meg, hogy komolyan gondolják az együttélést, megengedték nekik, hogy a családi házuk egyik végébe költözzenek. Majd err?l-arról kicsit b?vítsék is.

Fedél nélkül: – Jól le vagy sülve komám, tán szolizol? Meg is emberesedtél.

Sándor: – Tudod, megfogom a melót. Most is, mint már évek óta k?m?vesek mellett trógerolok. Sokszor már majd elájulok a napon, de rágondolok a két szép kis családomra és kezdem elölr?l.

Fedél Nélkül: – Segély?

Sándor: – Ééén? Oda menjenek az öregek a betegek, meg a nyomorékok. Akik nem tudnak dolgozni. Az én családom nem fog koldulni, más kegyelméb?l élni! Úgy is azt mondják a gádzsók (magyarok), hogy a cigány csak él?sködni tud. Kérni vagy lopni. Na, hát én nem!

Ezt a tragacsot is azért vettem, hogy ha a családnak kirándulni szottyan kedve, hát bepakolom ?ket, aztán gyerünk. Persze csak csínján a mai benzinárak mellett. Kés?bb majd lecserélem ezt a szemétládát egy kisbuszra, hogy jobban elférjünk. Még építkezni is kéne, ne az anyósék portáján legyünk örökké. Jobb az, ha teljesen önálló az ember.

 

A szerz? megjegyzése:

Mondhatja az olvasó: – Úgy könny?, ha valakinek a hóna alá nyúlnak, segítik kimászni a bajból. Való igaz. De a segítség is csak akkor ér valamit, ha az valóban segítség, és nem más kaparja ki nekünk a gesztenyét. Mi pedig csak a sült galambra várva, henyélve irigykedünk másokra.

A végére álljon itt egy idézet Váci Mihály gyönyör? verséb?l:

 

Váci Mihály: Még nem elég

 

…Nem elég a jóra vágyni,

a jót akarni kell!

És nem elég akarni,

De tenni, tenni kell:

A jószándék kevés!

Több kell – az értelem!

Mit ér a h?vös ész?!

Több kell – az érzelem!

Ám nem csak holmi érzés,

de seb és szenvedély

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj!…

 

 

Fedél nélkül: 264 szám.

Legutóbbi módosítás: 2007.07.26. @ 05:19 :: Szappanos Lajos