Szappanos Lajos : Irányt?

Viselkedési és túlélési útmutató hajléktalanok részére…

   

 

Az utcára kerülés okai

 

Minden hajléktalan ember sorsában két alapvet? tényez? játszik dönt? szerepet. Az egyik a már unásig emlegetett alkohol, a másik a család.

 Az alkohol több verzióban jelen lehet. Van, aki azért kerül utcára, mert már nagyon piál, és van olyan is, aki utcára kerülése után nyúl a pohárhoz. Érdekességként megemlíthetjük, amikor az ital, fordított el?jellel jelenik meg. Amikor az egyén családjában mindenki iszik, csak ? nem, és ezért elüldözik.

A család, mint hajléktalanná tev? tényez?, viszont azért játszik dönt? szerepet, mert senki nem ismeri annyira a másikat, mint a közvetlen hozzátartozói. Tehát ha valaki utcára kerül, még véletlenül sem kérjen segítséget a volt családjától. Hiszen ha akkor nem segítettek neki, amikor kezdett lecsúszni, ezután sem fognak. S?t, kényelmetlenné válik egy „csöves" családtag. Ajánlatos, azonnal elhagyni azt a környéket, ahol hajléktalanná válása el?tt élt. Mindenkinek jobb ez, de f?leg az egyénnek. Talán könnyebben éli meg a helyzetét, ha nem látja nap, mint nap egykori lakását, családját. És persze az sem egy utolsó szempont, hogy ezzel elkerülheti a régi ismer?sök szánakozó, de inkább gúnyos pillantását.

Sokan, és ez f?ként az értelmiségi rétegre vonatkozott, nem hitték el, hogy ?k is ide kerülhetnek. Ezek túlnyomó többségükben alkoholisták voltak. Ez nyilvánvaló, hiszen a rendszerváltás után megkezd?dtek az átszervezésnek nevezett elbocsátások. El?ször ugye mindig a piásokat rúgják ki, aztán jönnek a 40-50 évesek stb. A fizikai dolgozók közül is nagyon sokan kerültek utcára a kezdeti id?kben.  Hiszen a régi rendszerben megszokták, mindig van munka, és ha valahonnan elbocsátják, máshol tárt karokkal várják.

Aztán jöttek még a kifejezetten lumpen elemek, akik azel?tt csak azért maradhattak lakásban, munkahelyen, mert akkoriban ismeretlen fogalom volt hazánkban a hajléktalanság. Ã??ket többnyire kmk (közveszélyes munkakerülés) címén a baracskai bv intézetben lehetett megtalálni.

 

 Viselkedési és túlélési útmutató hajléktalanok részére…

 

          1. Ha „sikerült" belépned a hajléktalanok népes táborába, rövid id?n belül t?nj el onnan, ahol addig éltél!

Régi jó ismer?st?l esetleg egyszer-kétszer, de családtagjaidtól semmi esetre sem kérj, és ne is várj segítséget. Egy ideig még szánnak a régi barátok, de ahogy süllyedsz lefelé, egyre terhesebb leszel számukra. Neked és nekik is jobb, ha a régi éned marad meg emlékezetükben.

 

2. Egyedül semmi esetre se csövezz, de ne is csapódj mindenáron valaki(k)hez. Hajléktalan körökben is érvényesül: – a similis simili gaudet (hasonló a hasonlónak örül) elve. Tehát egy alapból becsületes ember, ne keveredjen megrögzött b?nöz?k közé, mert úgy sem fogja ott magát jól érezni. Talán csak akkor, ha ? maga is b?nöz?vé nem válik. Azért mert valaki hajléktalan, b?nözni még nem kötelez?!

 

3. Már csak azért se kísérletezz a b?nözéssel, mert fizimiskád miatt úgyis „rajtad vannak". Még el sem követted a balhét, már meg is buktál. Akkor meg mi értelme? Inkább keress fel hajléktalan ellátással foglalkozó szervezeteket, és válaszd a számodra leginkább megfelel?t. Ahhoz viszont maradj h?séges.

 

4. Legyen egy bázisod ahová „haza" tudsz menni! Mindegy, hogy a Duna parton egy fa alatt, vagy az erd? valamelyik bokra, de napi munkád végeztével tudod hová mész, nem céltalanul bolyongsz. Mintegy megtérsz valahová.

 

5. A „hédert" olyan helyen készítsd, ahol könnyen megközelíthet?, de ne legyen szem el?tt! Gondolj a rossz id?re és a kannás borra. Víz és telefon legyen a közelben!

A KRÍZISAUTÓ számát írd fel, vagy tanuld meg, hogy MINDIG TUDD – 338 4186 –, ha álmodból felriadsz akkor is….

 

6. Próbálj valamit dolgozni! Ne légy kapzsi, de semmit se csinálj ingyen. (Vigyázz, munkaer?d veled együtt leértékel?dött!!!)

 

7. Ne akarj senkit, f?leg idegeneket meggy?zni arról, hogy azel?tt ki voltál! Most te nem vagy mérnök, cukrász stb. Most, HAJLÉKTALAN vagy!

 

8. Ne hagyd magad kihasználni, de hajléktalan társaiddal szemben ne légy irigy, kicsinyes! Hidd el, hosszútávon megtérül, hiszen ha bajba kerülsz, csak t?lük várhatsz azonnali, szakszer?, és feltétlen segítséget.

 

9. Váltó ruhád, de f?leg cip?d mindig legyen! Ha a lábad tönkre megy, VÉGED! Mert nem tudsz menni, kukázni, guberálni, nem tudod még az ingyen-konyhákat, és segélyszervezeteket sem felkeresni. A teajárat pedig nem biztos, hogy még id?ben rád talál. Ha beteg vagy, nem eszel, még jobban legyöngülsz, és meghalsz!

 

10. Ne alázkodj meg, de ne légy arrogáns, mert ezzel csak rontod amúgy is siralmas helyzetedet! Igyekezz szorgalmas, barátságos lenni, és nem csak látszani annak! Így nem csak apróbb munkákkal bíznak meg a környék lakói, de szükség esetén a védelmedre is kelhetnek. FIGYELNI FOGNAK RÁD.

 

11. Lehet?ségeidhez képest tisztálkodj, mosd, vagy mosasd ki a ruhádat. Nagyobb bizalommal lesznek irántad, ezáltal hamarébb segít bárki.

 

12 SOHA NE ADD FEL!!! Gondolj a hajléktalanokhoz nagyon is ill? jelmondatra:

KIBÍROM, HA BELE DÖGLÖK IS!

 

13. Ha valamilyen csoda folytán sikerül újra lakáshoz jutnod, azonnal t?nj el onnan, ahol addig hajléktalanként ismertek!  Aki addig szánt és segített, mint „csövest", most az fog a legjobban utálni. Különben is azon a környéken már úgy épültél be a köztudatba, mint hajléktalan. Örökké úgy fognak rád nézni, s?t emlékeztetnek is rá, ezért soha nem vesznek emberszámba.

 

 

Budapest, 1999. Táborhegy

Megjelent a Fedél Nélkül 193. számában. 2001.okt 18.

Legutóbbi módosítás: 2007.07.25. @ 16:03 :: Szappanos Lajos