A fréziák virágok, miknek illata a teáéhoz hasonlatos,
s ? harminchét éves n?ként jobban szerette ?ket,
mint a boltban árult hagyományos virágokat,
elismerte a szépséget, de nem a ragyogást,
mivel az ismétl?dés szomorú dolog,
hamarosan bölcs észrevétellé válik,
s ?, harminchét éves n?ként puszán
azokkal a titkokkal tör?dött, mik titkok maradtak
akkor is, ha már elárulták ?ket
(egyes id?szakokban alvajárt,
valami nyitva hagyott ajtón át kiment a kertbe,
mit az erd? szegélyezett,
s néhanap keresniük kellett,
nevét kiáltozva vagy kutyák segítségétvel,
néha már távol az otthontól,
szokása hasonló volt az ég? t?zhöz,
majd elfeledkezett róla,
ez is benne volt abban, hogy
a falusiak megrémültek t?le)
akaratos és zavart gyermek,
kinek bizonyosságnem létezett,
sosem ismerhette a rendezett élet természetét,
elmesélte legszebb felfedezéseit anélkül,
hogy átgondolta volna…
EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:
FRESIAS
Frésias são flores com cheiro a chá
e ela, aos trinta e sete anos, preferia-as
às flores que se vendem por aí
admitia a beleza mas não o esplendor
porque são tristes as repetições
num instante se tornam saberes
e ela, aos trinta e sete anos,
prezava apenas os segredos que mesmo ditos
permanecem como segredos
(em certas épocas, por alguma porta esquecida
escapava-se sonâmbula, para o pátio
que dá acesso à mata
e, por vezes, iam buscá-la
gritando o seu nome ou com a ajuda dos cães
já muito longe de casa
tinha por hábito acender fogueiras
de que, depois, se esquecia
e por isso também os aldeões
a temiam)
nunca compreendeu a natureza da vida doméstica
intensa e aflita criança
incapaz de certezas
o que de mais belo soube
sempre o disse, de repente,
a alguém que não conhecia
