Koponyámon keresztül fogaskerekek –
anyád ölelnéd minden n?ben halálra,
apád fejét zúznád széjjel, legyen árva –
csak az szeret valóban, aki eltemet.
Csak az gy?löl igazán, aki megszeret –
nézd elvetélt magad: libát tömtek szádba,
s tankjaid váltják majd eszméd ripityára –
koponyámon keresztül fogaskerekek
?rölnek kenyeret minden éhez?nek,
üres sírom mozgalmi temet?knek,
büntetést anyám árva fiának,
büntetést az egész kibaszott világnak –
ropognak a csontok, ropognak,
vér csorog a számból – megettem a szívem
