Szabó Edit Irma : Rajtad felejtett illat

Míg a tavasz tüntetően ontotta

pajzán illatát, addig a kórterem

lett egyszemélyes motelszobám.

Kínzó láz játszott velem fogócskát,

gyógyerőt nem küldtél, a létezés is fájt.

Majd forró homokon perzselő testemről

álmodtál, mint hullámlovas a nyár 

kék-fehér partjain, és tovatűnt

a csalóka fény-árny a légies,

áttetsző levegő-vitorlán.

Jöhet bágyadt lombú, rozsdaszín ősz,

kifinomult szaglása nem csupán

a szilvalekvár illatát őrzi: 

rajtad felejtem parfümillatomat,

mely talán Gabriela Sabatini.  

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.