Serfőző Attila : Levegőt

 

Lágy hajadba szőttem

összes napszemű álmom,

meztelenek, mint a csillagok.

Nehéz reggeleken újra melléd

vágyom, levegőm lettél,

fetrengve halok.

– Tengerszembe ejtett gyémánt

csobban, s ríva alámerül.

Iszapban hallgat mélyen,

sisteregve búsul – egyedül.

Nincs kelő fénysugár,

úgy élne még teste.

Ólomsúlyú konok sár

durvára festette.-

 

*

Bontsd ki vágyam fonatát,

hadd fürödjek benne…!

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 504 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.