Kódorgó lábnyomokkal hátamon
Érzem az id? közeledtét, lépted
Jöttét, csókjaid ízét s könnyeid.
Merre is keresed magad, Vándor?
Meddig húzod fáradt tagjaid még?
Messze önmagadtól, a világodtól,
Üveghegyed pattanó magányától?
Hát menj, rombolj! Ha így akarod
Varázsold át vácsorgássá akaratod.
Én megörzöm magamban ama szent
Pillanatot, mikor arcom tenyeredbe
Rejtve, ölembe hullattad a napot!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: dr Kocsi Katalin