Lukács Mária : A vászon

ÁÃ???hítat a puszta ég alatt. Fénylik a kép, rezzen? aurája, Forog, mint a föld, mint az orsó. Varia indul, a kép kitárul.

 

A vászon

 

 

Áhítat a puszta ég alatt.

Fénylik a kép, rezzen? aurája,

Forog, mint a föld, mint az orsó.

Varia indul, a kép kitárul.

A kép súlyos, mégis mint a pille,

Izzott a vásznon, s Te égtél mögötte.

A föld sz?zien testként hever,

A zöld tüz? id?ben, sárga lobogásban,

Finom homokként hull rám az id?,

Sok barát szeme követi ecsetem vonását.

Én csak föld vagyok, gondtalan,

Kegyetlen lábatok alatt,

Az emlék tépte gyöngyöz? id?ben.

Ifjúságom, mi tengermélyre hullt.

A csend örvényeivel üzen;

A vászon kialszik,

Te, már nem égsz mögötte.

 

Legutóbb szerkesztette - Lukács Mária
Szerző Lukács Mária 14 Írás
Festek,rajzolok,amit elkészítek,azt megpróbálom szavakkal is elmondani.Mindenevő vagyok,ami szép és jó minden érdekel,azt szeretném tovább adni másoknak is.