Bonifert Ádám : Elhagyni és elhagyottnak lenni

Nyomtatás

Hányszor meghaltam már,

amikor elhagytak,

s elindultam kábán

világnak, vagy falnak,

bánatfürtök n?ttek

megsebzett lelkemen,

s nem értettem, miért

jött ez a rejtelem,

nem értettem, mib?l

teremnek a könnyek,

hogy az örömódák helyett

a siratódalok jönnek.

Hányszor könnyebbültem,

amikor elhagytam,

hol hangos zajokkal,

hol csendesen, halkan,

nektáríz? csókkal

pótoltam a régit,

utakat cseréltem,

nem mentem már végig

a régi csapáson,

új távlatot néztem,

és a búcsúdalok helyett

szivárványdalt felidéztem.

Hányszor nem értettem,

hogy miért hagytak el,

kerestem az okot,

amely majd megfelel,

hányszor volt kétségem,

én mért mentem tovább,

s kerestem magamban

mindennek az okát,

de tudtam, nem mindegy,

ki megy és ki marad,

emlékez? úton

kinek majd mi marad,

bomlasztja a viszonyt

szakító szilárdság,

együtt hat lelkünkre

átok és imádság.