Nem vagyok benne teljesen biztos, de legbelül, a szívem legmélyén úgy érzem, hogy akkor, azon a tavaszi reggelen hosszasan megcsókolta izzadt kis homlokomat. Mintha éreztem volna h?vös ajkait és a kávé illatát meg a cigaretta kesernyés zamatát leheletén, amikor [… Tovább]
Menekül már a fecskeraj, mindent száraz avar takar, ?sz hordja el az életet… Te vajon még megérkezel? Át újra hadd öleljelek, míg két szemembe néz szemed, s hadd pihenjen fáradt fejem megnyugvást adó melleden… Hányszor jártunk hegy-völgyeket [… Tovább]
Én nem vagyok te – de nem adsz esélyt nekem, hogy én én legyek. „Én a helyedben – " de tudod, én nem vagyok te, mégsem engeded, hogy önmagam legyek. Belekontárkodsz a dolgomba, mintha tiéd volna, és [… Tovább]
Lenn a f?zligetnél kedvesemre leltem; Kis, hófehér lába hozta át a kerten. Kért, könnyen szeressek, mint levél n? a fán; De nem így tettem akkor, ifjan és balgán. Ott álltunk ketten egy folyóparti réten, Szikár vállamra szállt keze, [… Tovább]
Útszéli gödörben pocsolya. Óvatlan, ha hiába kerüli bosszankodva, rögtön letörli magáról a piszkos levet. Kivéve a sok gyereket, kik átugrálva élvezik, ha olykor-olykor elvétik, s egymást nevetve fröcskölik. Útszéli gödörben pocsolya. Sírón néz távolodó felhőt, s könyörögve kéri a [… Tovább]
Az üresedés folyamatát nem lehet elkerülni. És jön egy pont, amikor egyedülálló fának érzed magad. Mikor már titkok mezébe bújnak a felmerül? gondolatok, mikor hajlított szemsugarak pásztázzák vonuló perceidet, mikor a nyelvek tört szavakkal a lényeget betakarják – úgy [… Tovább]
Az éjgyűrűk vedlő ideje… Az éjgyűrűk vedlő ideje. Levélkuszaságban eggyé nőttek az árnyak. Helyrehozhatatlan tett: én vagyok az, vénségesen vén arc, jelenembe zárkózva. Futómuskátlis házikó, amiről olykor beszéltem, vergődő gondolat. Tehát – halk hang legyek csupán, névtelen. Döntéseim, [… Tovább]
