Novella

A csók

  Nem vagyok benne teljesen biztos, de legbelül, a szívem legmélyén úgy érzem, hogy akkor, azon a tavaszi reggelen hosszasan megcsókolta izzadt kis homlokomat. Mintha éreztem volna h?vös ajkait és a kávé illatát meg a cigaretta kesernyés zamatát leheletén, amikor [… Tovább]

Vers

Időkapu negyven íve

Már negyven évgyűrű körbe ölel téged, koncentrikus körön aura-rezgések.   Fényes-színes évek mindig szaporodnak, bölcs felnőtt-kérgeid egyre vastagabbak.   Tűzgerjesztő álmod kergeted-keresed, villódzó szikráit lassan elengeded.   Ködképek mítosza rád borul, rád hajol, csillagok násztánca éneddel párosul.   Szellemléptű égben [… Tovább]

Vers

Pocsolya

Útszéli gödörben pocsolya. Óvatlan, ha hiába kerüli bosszankodva, rögtön letörli magáról a piszkos levet. Kivéve a sok gyereket, kik átugrálva élvezik, ha olykor-olykor elvétik, s egymást nevetve fröcskölik.   Útszéli gödörben pocsolya. Sírón néz távolodó felhőt, s könyörögve kéri a [… Tovább]

Vers

Magányos cédrusként

Az üresedés folyamatát nem lehet elkerülni. És jön egy pont, amikor egyedülálló fának érzed magad.   Mikor már titkok mezébe bújnak a felmerül? gondolatok, mikor hajlított szemsugarak pásztázzák vonuló perceidet, mikor a nyelvek tört szavakkal a lényeget betakarják – úgy [… Tovább]

Hit

Éjgyűrűk vedlő ideje

Az éjgyűrűk vedlő ideje… Az éjgyűrűk vedlő ideje. Levélkuszaságban eggyé nőttek az árnyak. Helyrehozhatatlan tett: én vagyok az, vénségesen       vén arc, jelenembe zárkózva. Futómuskátlis házikó, amiről olykor beszéltem,       vergődő gondolat. Tehát – halk hang legyek csupán, névtelen. Döntéseim, [… Tovább]