Both Péter (Peth) : Pokolból

Ez egy válasz vers. Az eredeti nagyon jó. A reménytelen, züllött kilátástalan életbe való beletör?désr?l, s?t! a megszokásról szól. /narkóról, mocsokról, nichillizmusról./

 

 

Mikor a csillagok minden nap feketék
És hiába szórják  csillogó könnyüket
Mikor a testedet gyötr? kín nem elég
És gonoszok cibálják hét felé lelkedet

Mikor átkozod a mannát, de üvölt a véred
Mert van ami a halálnál egy fokkal rosszabb
Mikor simít a korbács s a szeretet éget
Mert legszebbik imád csak egy csipet mérget hozhat

Mikor mezítelen tested az ördög csókolgatja
És gyönyör? poklodat vicsorogva félted!
Mikor nyöszörg? hangodat már Isten sem hallja
 Nézd a csillagokat! Könyörögnek érted!

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Both Péter (Peth)
Szerző Both Péter (Peth) 95 Írás
Üdvözlök mindenkit! Nagyon szeretem a verseket.Olvasni és írni egyaránt. Nem csupán a mondandója, de a formája miatt is.ÃÅgy gondolom, hogy a vers, tulajdonképpen egy "állapot", amelyben benne vagyunk amikor írjuk, vagy olvassuk. Mert a vers valódi jelentése, mindíg az adott helyzettől és lelkiállapottól függ.