Zatykó Zoltán : Tökéletes nap

Az utca mozdulatlan volt és szokatlanul nyugodt, sokkal csendesebb, mint ahogyan az vasárnaponként lenni szokott. A napfény ügyeskedve próbált bebújni a reluxa rései között és egy helyen sikerült is utat találnia egészen az ágy végéig. A férfi és a n? még aludt, bár egyikük meg-megmoccant néha, mintha egy legyet akarna elhessegetni apró mozdulattal. A férfi már nem szuszogott egyenletesen, mint az el?bb, inkább éberebben vette a leveg?t, hiszen csukott szemei mögött már elkezd?dött a gondolat józansága. Nem akarta még kinyitni, inkább elmélkedett egy percig még arról, mi is vár rá a mai napon. Reggeli után bemegy még a munkahelyre, mert most derül ki, hogy kap-e újabb egy évre szerz?dést. Nagyon fontos lenne, hiszen már annyira bedolgozta magát, hogy most nem lenne ereje új munkahely után nézni. De a f?nökkel már beszélt és úgy vette ki a szavaiból, hogy elégedett vele. Igen, biztosan számíthat a szerz?désre, szinte biztosra vette már azt a papírt.

Elhatározta, hogy ez egy tökéletesen sikeredett nap lesz. Nem fogfa felhúzni magát vezetés közben, nem fog dühöngeni a kávéautomata el?tt és mosolyogva fogja végigcsinálni a napot. Egyszer már próbálta ezt, de csak délig ment minden simán, utána hatalmába kerítette a megszokott életritmus a maga bosszúságaival.

– Nem látsz a szemedt?l? Te állat! – ordította ilyenkor kifelé a kocsiból a másik felé, aki egy kézmozdulattal reagált.

Kimerítette már ez a sok stressz. A tükörb?l egy fáradt, ötvenes férfi bámult vissza borotválatlan képpel arra várva, hogy a túloldalon lév? rendbe szedje az ábrázatát. A kávé éppen elég meleg volt és a szendvics is könnyen csúszott lefelé a torkán, olyan tökéletesen. A kapubejáró el?tt éppen átlépett a szomszéd kutyája által otthagyott ajándékcsomagon és visszanézve meger?södött benne a vágy a tökéletes napra. Máskor simán belelépett volna, most viszont átsikeredett rajta. Ez jel, biztosan jel.

– Már csak alá kell írnia és kész is vagyunk. Megint együtt dolgozhatunk! – mosolygott rá a f?nök, aki megszokott eleganciájától eltérve sportruhában ült vele szemben. Vasárnap volt és innen egyenesen a fiához megy, hogy elvigye kosárlabdameccsre szurkolni. Páratlan héten mindig vele van a srác egész vasárnap. Ezért is volt olyan feldobott és közvetlen.

A férfi kilépett az iroda bejáratán és élvezte a júliusi leveg? furcsán bizserg? illatát. Tökéletes nap. Minden simán megy, még az állása is megmaradt, ráadásul több pénzt is kap jöv? hónaptól. Egy kis emelés az eddigi munkáért, olyan ösztönzésképpen. A kocsi elé érve elbizonytalanodott. Hiszen annyi ideje maradt még ebédig, amikorra hazavárják. A család már lázasan készül?dhet a délutáni indulásra, mert mától két hétig csak a kikapcsolódásra fognak koncentrálni. A két éve vásárolt kis nyaralóval lesz mit bütykölni úgyis, amíg a gyerekek a tóban lubickolnak. Már alig várta, hogy az ül?munka után végre kiélhesse alkotóvágyát a szögekkel és a kalapáccsal. Visszazárta az ajtót és park felé indult, amelyre éppen kilátás nyílt az iroda ablakából. Mennyiszer nézte vágyakozva az ott piknikez?ket! Az ? rövid ebédideje nem lett volna elég arra, hogy ott a f?ben ülve egyen valamit. De most itt az alkalom. Távolabb gyerekcsapat fogócskázott, a padon id?sebb párocska ült egymást ölelve, mint a filmekben. Egy drótsz?r? kutya csaholva rohant a pöttyös labda után, amit gazdája megannyiszor eldobott jó messzire. Vasárnapi hangulat.

A zöld f? lágyan csiklandozta kemény cip?höz szokott talpát és annyira jól esett végre behunyt szemmel élvezni a körülötte zajló életet. Csak ülni és kívül tudni magát mindenen. Tökéletes nap. Hirtelen pillanatnyi idegesség járta át, mert érezte, hogy valaki figyeli. Nem közelr?l, hanem valahonnan a tér túlsó végéb?l, a villamosmegállónál, ott, ahol a magasra metszett nyárfák tövében olyan idegenül magasodott a bádogváró fémes teteje. Igazán készíthették volna fából is, az nem ütött volna el ennyire.

Egyre jobban zavarta a tudat, hogy az a valaki még mindig bámulja. Óvatosan kinyitotta a szemeit és arra nézett egyenesen. Korabeli férfi állt ott világosbarna vászonnadrágban és fehér ingben, akárcsak ?. Szemei elé emelte tenyerét, hogy tisztábban lássa a másikat, aki még mindig figyelte. Igen, határozottan ?t bámulta, mert senki más nem volt akkor ott a közelben, csak ? ült a f?ben talpait fürdetve. Ki lehet az? Talán egy régi ismer?s. Milyen jó is lenne most valakivel találkozni a régi haverok közül és meginni egy kávét a bisztróban! Lett volna kedve beszélgetni. A férfi még mindig ott állt. Felé intett tétován, mint aki még mindig nem biztos abban, amit lát. A másik visszaintett. Lassan felhúzta a zoknit és a cip?t. Megnézi magának, ki lehet az. Biztosan egy régi ismer?s. Micsoda tökéletes nap!

A megálló felé lépkedett. Talpai alatt némán hajlottak a f?szálak. De az alak nem közeledett, hanem inkább egyre távolabb került. Pedig nem mozdult, hanem ugyanúgy állt ott, homlokához emelt tenyérrel. Gyorsított, de hiába is kocogott a megálló felé egyenesen, nem jutott közelebb. A nyárfák egyre kisebbek lettek azzal a házzal együtt, amire árnyékukat vetették. Csak az árnyék lett nagyobb. Csak az közeledett felé, minden más egyre messzebb került. Rohanni kezdett. Homlokán verejtékcseppek indultak el a halántéka felé, inge kibújt a derékszíj mögül és fél szárnnyal verdesett a derekánál. Az árnyék jött.

Most már eszeveszetten szaladt.

Hirtelen ott termett a megálló peronján, el?tte egy eldobott csikk hevert, még parázslott. Régebben ? is dohányzott, de az orvos azt mondta, hagyja abba, ha meg akarja érni a nyugdíjas kort. Nem volt ott senki. A férfi is elt?nt. Felvette a csikket és beleszívott. Egy slukk még volt benne, jó er?s, talán valami nyugati márka. Visszanézett a park felé és az el?bbi férfi, aki pontosan itt állt, mint most ?, most pontosan ott ült, mint ? ült az el?bb. Ült a f?ben, levetett cip?vel és becsukott szemmel, élvezte, hogy kívül érezheti magát a világ gondjain. Tökéletes nap.

A villamos felt?nt a kanyarban és sebesen siklott a körút felé. Csak itt fog megállni most már a végállomásig. Eszébe jutott, hogy a haverokkal mennyit utazott erre, pont ezen a villamoson. Mennyit ökörködtek!

Tökéletes nap. Meleg van, nyár van, a mai nap remekül sikerült.

Egy mozdulattal a sínekre vetette magát.

Tökéletes nap.

Legutóbbi módosítás: 2007.08.20. @ 12:45 :: Zatykó Zoltán
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája