Vogl Anikó : Alan Alexander Milne: A sziget

A kalandvágyó gyermeklélek végül elnyeri jutalmát

 

Ha egy hajóm lenne,

Elhajóznék vele,

Elhajóznék vele

A Keleti tengerre;

Egy lassú hullámok mosta partra –

Felül zöld tajték, s a fehér alatta –

Bumm! Bumm! Bumm!
A napfényes homokon.

 

Akkor kikötnék, s felmásznék a parton

A meredek, fehér homokdombon,

És másznék a fákra,

A hat sötét fára,

A kókuszfákra a zöld sziklakoronán –

Kézen-térden mászva

Fel a kókuszfákra,

Arccal a sziklának, míg kövek hullnak rám,

Fel, fel, tántorogva, botolva,

Szegletk?nél, hol omlik a szikla,

Át a sziklatömbön,

És ezen a kövön,

A csúcsra, hol hat fa áll az ormon…

 

És lefekszem ott, megpihenek,

Arcom kezemen, s így nézem

Lent a homok-káprázatot,

S a lassan gomolygó zöld habot,

A távoli, szürke-kék páraképet

Hol a tenger s az ég egybekelnek…

 

S azt hiszem, míg nézem a tengert henyén:

„Nincs más a Földön, s a világ az enyém."

 

Legutóbb szerkesztette - Vogl Anikó
Szerző Vogl Anikó 111 Írás
1978. október 24-én születtem Budapesten. Nagyon szeretem az irodalmat, a zenét és a természetet, közel áll hozzám a buddhista szemléletmód. Angol nyelvtanárként, angol szakos bölcsészként valamint szakfordító-tolmácsként diplomáztam. 2006. utolsó előtti napján megszületett Gergő fiam, akivel nem unalmas az élet! :-) Jelenleg angolt tanítok.