Kántás Balázs : JOHN KINSELLA: Sóoszlopok

JOHN KINSELLA – több mint harminc kötet szerz?je, kortárs ausztrál költ?, az él? ausztrál irodalom egyik meghatározó alakja.

 

Mindig visszapillantunk,

magához húz az érzés, hogy

mi volt ott korábban – süllyed?

utak, zokogó talaj (sebhely

sebhely hátán), vízmosásba fulladt

kerítés, mi megfogja a karámba

zárt szemetet, tarlók-elnyelte

sz?r?k, gépek, eld?lt es?vizes hordók,

s talán egy omladozó farmház

kéménye és t?zhelye, valaha

a vihar zsigerei,

most csupán sós giccskép…

 

A só saját jószántából megfagy

egy túl forró helyen,

a földgolyó kiégett szemének lényege,

fehérvérsejtek továbbszaporodása.

A lábhoz bilincselt súlygolyó fényesen

átrohan saját felületén, s még a halott

fa is kifütyüli magát a képb?l.

 

A só ropog, akár az üvegcukor, leped?k

emelik magasba a cip?talpakat (szíjak szakadnak

darabokra, túl az újjászületés reményén) – pintyek

és legyek repkednek a sóbokrok vastag

ujjain, egy vipera vért köp

a tenger vizébe.

 

Megjelenik a légier? egy gyakorlatozó

vadászgépe, ájtatos manó-pilóta – sötétszem?,

drót-pofájú – szemléli a fehér szemétdombokat,

mikre rakétáit l?né: süllyedés, gyors lövés,

visszautasítva a tökélyt.

A só némán robban szét, szervetlen

élet animációjával, egy birka koponyája

nem több, mint az egész aláírása, s a menekültek

már a nap felé kapaszkodnak

sóoszlopokon.  

 

 

 

 

 

EREDETI ANGOL SZÖVEG:

 

Pillars of Salt

 

We always look back,
attracted by that feeling
of having been there before – the roads
sinking, the soil weeping (scab on scab
lifted), fences sunk to gullies
catching the garbage of paddocks,
strainers blocked by stubble
and machinery and the rungs
of collapsed rainwater tanks / and maybe
the chimney and fireplace
of a corroded farmhouse, once
the guts of the storm, now
a salty trinket.

The salt is a frozen waste
in a place too hot for its own good,
it is the burnt-out core of earth's eye,
the excess of white blood cells.
The ball-and-chain rides lushly
over its polishing surface, even dead wood
whittles itself out of the picture.

Salt crunches like sugar-glass, the sheets
lifting on the soles of shoes (thongs scatter
pieces beyond the hope of repair) – finches
and flies quibble on the thick fingers
of salt bushes, a dugite spits
blood into the brine.

An airforce trainer jet appears,
the mantis pilot – dark eyed and wire
jawed – sets sight on the white wastes
for a strafing run: diving, pulling out
abruptly, refusing to consummate.
 

Salt explodes silently, with the animation
of an inorganic life, a sheep's skull no more
than its signature, refugees already
climbing towards the sun
on pillars of salt.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kántás Balázs
Szerző Kántás Balázs 334 Írás
Fiatal költő, műfordító 1987. szeptember 7., Budapest. 2009-ben diplomáztam az ELTE BTK-n, BA-anglisztika szakon, ha igaz, nem sokára irodalom- és kultúratudomány szakos posztgraduális ("mesterszakos") hallgató leszek, vagy rosszabb esetben frissdiplomás munkanélküli... Körülbelül négy éve írok verseket, komolyabban másfél-két éve, és kissé több mint két éve kísérletezem a versfordítással. Az ELTE-n szerencsére még tanulmányaim elején úgymond kézbe vett Géher István professzor, az egyik legelismertebb élő magyar műfordító. Mióta űzöm, kissé több mint ezerötszáz, persze változó terjedelmű és színvonalú versfordítás került ki a kezem alól, meggyaláztam sok nagy költő sírját és kortárs, élő költőket is ferdítettem. :) Megítélni nem akarom magamat, azt tegye, aki olvassa fordításaim... ÃÅjabban saját verseket is publikálok a 7toronynál, és bár a saját őrültségeimet a fordításhoz képest ezidáig másodlagosnak tartottam Talán egyszer még KLTŐ is lesz belőlem, nemcsak (pénz)költő... Idáig publikáltam a Kaláka, Kalligram, Kolozsvári Helikon, a Prae, a Búvópatak, a Napút, az ÃÅj Forrás és a Kalejdoszkóp, illetve elvileg fogok a Nagyvilág, Napsziget, , a Szkholion, Spanyolnátha és a Zempléni Múzsa folyóiratokban, azonban maradok továbbra is a 7torony egyik hű szerzője. Költőként főként a rövid, letisztult, minimalista líra érdekel, koncepcióm szerint próbálok minél kisebb terjedelemben minél többet elmondani, minél több interpretációs lehetőséget nyújtva az olvasónak. Első két verseskötetem, Az ablaküvegek közötti tér (Búvópatak Kiadó) és az ngyulladás (Napkút Kiadó) 2008 decemberében jelent meg szinte párhuzamosan, egy harmadik, kétnyelvű kötet (magyar angol) Éntelen ének (Búvópatak Kiadó) 2009 márciusában. Első, bár igencsak vékonyka fordításkötetem, immár szinte biztosan, bár 2009 közepén jelenik meg a Napút Kiadó Káva Téka sorozatában, az eredeti terv szerinti kortárs amerikai költők versei helyett TED HUGHES, FERNANDO PESSOA, PAUL CELAN, CHARLES BAUDELAIRE és SYLVIA PLATH verseiből válogatva... 2008. júniusától tagja vagyok a József Attila Körnek, az ÃÂrószövetség és a Szépírok Társasága után az ország talán harmadik legkomolyabb írószervezetének, Schein Gábor, Szabó T. Anna és Szlukovényi Katalin ajánlásával. A 7toronynál 2008. december-januárban dolgoztam versszerkesztőként. IRODALMI DÃÂJAK, ELISMERÉSEK: - Cédrus Művészeti Alapítvány / Napkút Kiadó - kortárs irodalmi alkotások pályázatának díja 2008 (ennek következménye a készülő fordításkötet) - Accordia Kiadó irodalmi pályázatának díja - 2008 (antológia 2008 végén) - Az Országos Idegennyelvű Könyvtár 2008-as műfordítás-pályázatának különdíja (ebből is készült antológia a Napút Folyóirat Káva Téka sorozatában) ÃÂrószervezeti tagságok: Magyar ÃÂrószövetség József Attila Kör Fiatal ÃÂrók Szövetsége Magyar Műfordítók Egyesülete Magyar Irodalomtörténeti Társaság Kis önreklám: VERSEK MAGYARRA FORDÃÂTÃÂSÃÂT ANGOL, NÉMET, OLASZ, ESETLEG FRANCIA, SPANYOL ÉS PORTUGÃÂL NYELVEKBŐL FELKÉRÉSRE VÃÂLLALOM.