Ruder Jana : Már és még…

Régi- 2007. 08. 25

 

Néha elvegyülök a szótlanok között,

de kezemmel már taszítom a ködöt,

amit szemem elé hordott a szél…

a reggeli fénynél, jobban érzékelem,

mi az, mi örökre fénytelen.

Néha hangosan kiáltok,

sok összegyűrt átok,

mit arcomba köp a tegnap,

keresi,  hol van a szebb nap,

s jéghideg jelenével összetöri  álmom.

Néha álarchoz nyúlok, ahogy sokan,

hogy ostoroktól védjem meg magam,

mint rét végén nyíló apró kis virág,

mit a nyár foga lassan már lerág,

színtelenül haldokló vagyok.

Egy kicsit még  kapaszkodok.

Mielőtt e létből végleg elmegyek,

éreznem kell, hogy milyen  lehet,

amikor  egy  lélek  őszintén szeret.

 

 

 

2007. 08. 25

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 103 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...