A DOKK néhány múltbéli havária után ma is létezik. Alapvetésük, a magyar verselés modernizálása, abszolút helyénvaló. Teszik ezt olyan kritéiumrendszerrel, ami nem tűri pl a rímek használatát, az időmértéket stb. Ezzel én nem értek egyet, és az alábbi a véleményem:
A Dokk száraz volt, mint az a dajka
Kinek emlőjét gondozott ajka,
Hiába szítta,
Inkább hát szidta.
Versroncsok közé azért jött néhány,
Amelynek terhe igazgyöngy, gyémánt,
Ez a jó minta,
Nem szól a flinta.
Ide a versed! Én látom máris,
Szerzője para- vagy abnormális,
Adom én Dokki,
Kérlek, ne dobd ki!
Hát, papírszaga nem volt e helynek,
Ahol roncsversek temetőt leltek,
Működik Meó,
Működ, itt, de jó!
A versről bárki bármit dumál is,
Megítélése lesz virtuális.
Format a parancs,
Oda a narancs.
Bírálandokk! A földszintre, jobbra,
Hol emelkedik a párkák szobra,
Nyugisan virulsz,
Azután kimúlsz.
Múlandokk! A pincébe mindaddig,
Ameddig meg nem telik a harddisk,
Gazdag ez a kaszt,
Halva felakaszt.
Maradandokk! Fel az emeletre,
Ne számítsatok ti se életre,
Nem kaptok dilit,
Sorsotok: Delete.
Maradandokkig vágyván, mászol,
Kiütöttek, a Dokknok rád számol,
Könnyedén ítél,
Ő szendén itt él.
De nem csak itt, de akárhol máshol,
Akadhat Dokkőr, aki majd rád szól:
Költőcském, édes!
A rímed rémes.
Ingyen koszt, kvártély vár hon a jóra,
Ne lázongj, halld: ketyeg a Dokkóra,
Dikk-dokk, és dikk-dokk,
Kínokk és titkokk.
2007-10-17
Legutóbbi módosítás: 2022.12.13. @ 11:55 :: Csillag Endre
