Magyar Csaba : A formula

Tóth Professzor riadtan rendezgette jegyzeteit feketed? körmeire és a karján hármas villát formáló sötét foltra pillantva.

Tóth Professzor riadtan rendezgette jegyzeteit. Újra és újra átfutotta a levezetéseket és az eredményül kapott tömör formulát. Feketed? körmeit és a karján hármas villát formáló sötét foltot látva szívesen lemondott volna arról a büszke elégedettségr?l, amit egy éve érzett elegáns és légies hidat teremtve a matematika két, látszólag távoli ága között.

∫Ã?¬ τÃ??ν = Φ = – [sin (666 ââ??¦) + cos (6×6×6 ââ??¦)]

Területe szaktekintélyei eleinte kétkedve fogadták az egyszer?en megfogalmazott, ám különös aszimmetriát és a szabadk?m?vesek által az évszázadok folyamán olyannyira kedvelt aranymetszést is magában foglaló formulát, valamiféle hibát gyanítva a levezetésekben. Ilyenre azonban senki nem bukkant, így Tóth Professzort meghívták az egyik legrangosabb konferenciára. Az esemény f? szervez?je, S. A. Tannenbaum még személyesen is felhívta.

A repül?úton is el?adására készült, többször átgondolva és magában elmormolva mondanivalóját, a jobb érthet?ség kedvéért a laptopon is átírt néhány diát. Amikor a pilóta jelezte, hogy nemsokára leszállnak, a professzor a konferenciaközpont és a mellette felépített szálloda címét valamint a járatszámot mégegyszer ellen?rizte, mivel ezek az információk amúgyis kellettek a belépési nyomtatvány kitöltéséhez.

“13 De Ville Street, Pasadena, CA 10666, olvasta amikor kigyulladtak az övek becsatolására felszólító jelzések. A kis turbulencia ellenére a gép simán landolt, majd átküzdve magát a Bevándorlási Hivatal ügyintéz?jén Tóth Professzor hamarosan egy vigyorgó, szakállas és turbános taxisof?r kocsijában folytatta útját.

Szállodája ablakából egyenesen rálátott az érdekes, oszlopok tartotta két szárnyával és a magas központi toronnyal lefordított keresztre emlékeztet? konferenciaépületre. A professzor a bárban bekapott egy szendvicset, majd a hosszú úttól alaposan elfáradva korán nyugovára tért. Zavaros álmában ismét megelent a szakállas taxisof?r, élénken gesztikulálva és egy érthetetlen nyelven karattyolva.

Másnap hat perccel hét után ébredt, így b?ven jutott ideje elkészülni a konferencia kezdetéig. Megreggelizett és mégegyszer átfutotta el?adását. Az eseményt a joviális és furcsamód ismer?snek tetsz? házigazda, S. A. Tannenbaum nyitotta meg. Tóth Professzor kissé el is mélázott azon, hogy vajon hol találkozhatott vele korábban.

Sok ideje azonban nem maradt a mélázásra, hiszen eredményét olyan nagy hírverés övezte, hogy az övé lett az egyik reggeli f?el?adás. A professzor röviden köszöntötte a hallgatóságot, majd belekezdett mondandójába. Bár rutinos el?adó volt, most mégis enyhe idegességet érzett a gyomrában, mely az id? el?rehaladtával csak fokozódott. Nem igazán értette az okát és igyekezett nem figyelni rá.

Az utolsó, az ominózus formulát tartalmazó diát magyarázva azonban végképp kizökkent mondanivalójából, és a kivetített képletre meredve elhallgatott.

∫Ã?¬τÃ??ν = Φ = – [sin (666 ââ??¦) + cos (6×6×6 ââ??¦)]

 

 

Valami hiba csúszhatott a gépelésbe, a “ν” az alsó indexb?l felkerült az el?tte álló szimbólum mellé. Tóth Professzort azonban nem ez zavarta. Valami sokkalta mélyebb és baljósabb sejtése támadt, mely sejtés néhány pillanat múlva teljes bizonyossággá vált benne.

A professzor riadtan fordult segít?je felé, hogy kapcsolja ki a projektort, de elkésett. Az egész terem, mitöbb az egész konferenciaközpont sötétségbe borult, majd néhány pillanat múlva üvöltve megszólaltak a t?zjelz?készülékek is.

Tóth professzor a többiekkel együtt tülekedve és lökdös?dve próbált meg kijutni az épületb?l. Látta az érkez? t?zoltókocsikat, azonban rendkívül zaklatott állapotában miel?bb vissza akart jutni szállodai szobájába. Nem értette, hogyan vakíthatta el annyira az önelégültség, hogy nem vette észre el?bb a formula igazi jelentését.

 

“Miért pont én?”, hajtogatta magában újra és újra.

A szállodába érve észlelte a recepciós szúrós tekinetét. Ránézett, majd a felismerést?l elborzadva rohant a lift irányába. S. A. Tannenbaum, a konferencia házigazdája, egyben a turbános taxisof?r állt ott ördögien mosolyogva. A professzor reszketve zárkózott be szobájába majd húzta el? ismét jegyzeteit, miközben valami eddig soha nem tapasztalt érzés kerítette hatalmába.

Feketed? körmeire és a karján formálódó sötét, hármas villa alakú foltra pillantott, majd összeolvasta a formulát alkotó szimbólumok kezd?bet?it.

“Sátán”, suttogta alig hallhatóan.

Legutóbb szerkesztette - Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.