Végre letisztult bennem a Mindenségben megbújó Csend.
A fák kockásra sz?rik az úton a napsugarakat.
A bennem szület?, ringató Egység magával ragad,
S szemeim el?tt feltárul a teremtett, ?si Rend.
Ott vagyok kívül a duzzadó levelekben, a Fényben,
Megérint, s életre kelek t?le egészen legbelül.
Minden elven, s izzó tapasztalássá lényegül.
Hagyom szétáradni… Lelkem szabadon lebeg a Térben
A Hiány formál újra csontképlet? hús mozaikba,
Mozdít tovább, hogy a fényszálak kusza szövevényében
Megtaláljalak magadra álmodott alakban, névben.
S egy életre még hadd felejtsem magam karjaidban….
