Álmomban a kezemben tartottam arcodat,
És úgy csókoltuk egymást, mint miel?tt sírni szoktunk.
A szemedben bújkáló fény a cirmokat
Fonta koszorúba szivárványhártyádon, s mondtunk
Szavakat hangtalan, csak a szívb?l formálva
?ket valami titkos jelbeszéddé, ami csak
A Tiéd és csak az enyém, s azok omolva,
Lágyan f?ztek minket egymásba, egymásnak.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:43 :: Korber Viktória