Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Veres Ildikó: Kabát

Apró-csepr? dolgok, amelyek képesek világméret? örömöt hozni az életünkbe. Ez a gondolat jutott eszembe el?ször, amikor olvastam Ildikó írását. Valami furcsa melegség járt át közben, eszembe jutottak azok a téli éjszakák, amikor a langyos, feny?- és narancsillatú szobából néztem kifelé a sötét utcára, és olyan távolinak t?nt a kinti sötétség. Ilyenkor nem számított a másnap, csak az a pillanat, amit akkor átélhettem, azok a zamatok, amelyek megmaradtak örök emléknek.

 

Hétköznapi csodák. Ez volt a második. Mert mindennapjainkba vegyülhetnek olyan semmiségnek t?n? dolgok, mint ez a kabát, aminek közvetett szerepe volt egy lelki helyrebillenésnek, egy apró sikerélménynek, gyógyításaként egy feldúlt napnak.

 

Hazaértem. Ez volt a harmadik. Egyszer? cselekmény, ami sokat szeretne elmondani, és szövevényes érzésekkel van telít?dve, szeretettel, melegséggel, a család mindenható erejével, mindennel, ami betölti a saját életemet is. Ezt csak az értheti meg igazán, aki maga is ráhangolódva olvassa el a Kabátot.

 

Egy ruha. Meleget ad a hidegben, védelmet a szél ellen, és meg?rzi az otthon illatát, ami visszavár bennünket minden nap.

Legutóbb szerkesztette > Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája