Kováts Eszter : Valami csöndet…

Valami csöndet…

Valami csöndre vágyom,
úgy, mint a túlvilágot
látó a halálos ágyon,
sötét bú-feketeségben.

 

Valami csöndre vágyom,

olyanra, mint amiben
hanga él a lápon,
Kárpát-embernélküliségbe.

 

Valami csöndre vágyom,
valami magányba, télbe,
kies-kietlen ?sgyönyör?ségre.

Valami csöndet…!
Valami csöndre vágyom,
amit remete se tapasztalt soha,
mint a hó fehérsége;
csöndre, nemcsak pillanatnyira,
de olyanfélére,

mi örökkévaló,
melybe süpped elhagyott hajó,
amint festékt?l megválva
kereng az éji tengeren.
Csöndre, melynek nincsen párja,
csak a végtelen mély értelem.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:43 :: Kováts Eszter