Lilly : Idétlen(időtlen) vallomás

Utoljára még szerepét tévesztett
Hamupip?keként a hamuval
együtt futok tova,
nem válogatok szét többé
semmit én ostoba
(elrontom a mesét)
Nem kell már üvegcip?, szép új ruha,
de mezítláb se megyek oda,
hol délceg új hercegek engem
várnak (mert ?k tudják a szerepük)
nem tárgyalok a tündérrel se,
(széttépem a forgatókönyvet,
bár ez már a Makrancos Katára
hajaz, de nem érdekel, nem baj az)
mert nekem akkor is, még most is
az a rongyossá érett kedves, és okos
pár kell, akivel sose állhattam sorba,
de láttam, hogy mogorva,
és fel kell ?t vidítani,
mint most itt ezzel a verssel:
Igen még mindig Te kellesz!
(kellenél)