Pápay Aranka : Lénárd és a flört

… a gáláns kalandok idejében…

 

Ijedtségét a szerinte elvárhatóval ellenkező reagálás hűtötte le. Mindkét nő meghökkent ugyan, kezét szájához kapva, de Nóra rémülten sikoltott fel, Bella, aki pedig neki az ideálja volt (így mondta), visító kacagásban tört ki, sőt ezt még meg is tetézte egy fuldoklóan közbeszúrt „mint az ázott ürge!” felkiáltással, és tovább vihogott, térdét csapkodva, amíg ő csuromvizesen mászott ki az úszó deszkák közül. A kalapját egy bottal halászta, nekik eszükbe sem jutott, hogy segíthetnének… Így úrinők nem viselkedhetnek — szögezte le magában és megalázottan somfordált el, víztől testére tapadó ruhájában.

Többé soha nem vonzotta semmi abba a vendéglőbe.

Hogy ezt a kalandot hallva Juliska mit gondolt, az meg az ő titka maradt, csak bölcsen mosolygott, és csendesen megjegyezte:

— Mindig mondtam, milyen rossz szokásod, hogy úgy dobod rá magad minden ülőalkalmatosságra…

 

*   *   *

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Pápay Aranka
Szerző Pápay Aranka 237 Írás
"Fának születtem. Állva élek. Nem voltam szeszélye a szélnek. Levél vagy? Azt kell megtanulni. Nem szabad, csak fölfelé hullni." /Szabó Éva/