Marthi Anna : Huncutológiák

Beszélj belőlem huncut bácsim, számít-e, hogy a világ mire kíváncsi?

Ha fülemet rátapasztom, egyből, morfogenézisünk jupiteri tereferére

csábít. Nem érzem, hogy belőlünk férfi-nő hiányzik. Teljes, ég pedig

az arcunk, mikor csatáink közt egyre inkább közelítve hajlunk afelé,

hogy lelkünk engedelmessége a véletlent olykor sorsszerűre cserélje,

hiába is lennének nincs véletlen-ek, hisz egyből szemet szúrna benne

tükörfilozófiánk. Stan és Pán felsülhetnek-e együtt újra huncutológián?

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak