Seres László : Félbehagyott mámor

Nyomtatás

Egyeseknek felháborító, szégyen,

és rossz hírverés csak. A hivatal kényes.          

Másoknak fájó látvány, túlélő show,

flaszteres földharc puszta létezésért.

Szelektív öröm, kuka-színkavalkád,

többször használatos ” hol volt-hol nem volt”

betevő falat, mint a gyermekmese.

Olajból elővarázsolt aranyhal.

Damaszt-abroszok, terrakottás gőgje, 

terülj asztalkákról lehullott morzsák, 

szétszóródva dús, fölös maradékok,

csalogatnak szagok, illatok, éhség,

lecsap, elhessenti a madarakat.

Szegényeknek kancsal  gazdagság ez,

bélyeg-ütötte öröm kényszermunka.

Szem-izom-gyulladás, mely kukák mélyén

derengő fényben élet után kutat.

Élelmet, eltorzult lélegző cipót,

Isten testét, ami még megmenthető,

s elszórt rongyokat régi, s új divat szerint.

Félbehagyott mámort, széttört üvegben

egy-egy nyelet bort, melyben sír a nóta,

-betét-díj is jár- s romlott falatokba

mohó éhséget harap újra a  száj.

Szabad préda itt a márka, a bóvli,

nem kell kezes se, ha mindenki jól jár.

S e föld ura tilt, mert adni nem képes,

feléli a mát, míg a jövőről papol.

Új jogot formál, a joghoz új törvényt,

bár tudja, bűnből csak bűnt szül a kényszer,

-Isten madarait így kergetik el-

míg sok a közöny és kevés a kenyér,

ha belepusztul, akkor is élni kell.