Ki kelyhem voltál,
virágomnak már
nem otthona –
Ó, nagy tanítóm
a költözésben –
mi másom vagy.
Szabadnak tarjuk
azt, ki másfelé
elmehetne,
S mégis itt marad –
de hogy itt maradt,
mégsincsen már.
Nem hűség, ami
tehetetlenség –
csak gravitál,
Gyökerek, vonzás,
ötlettelenség,
mind lefelé –
A fele lélek,
másikja virág:
lepkesetét.
*
A lélek tánc,
testek keverednek,
látjuk a ritmust:
a csöndbe esnek
felkavart porszemek;
de mi a táncra
figyelünk, éljük.
Azt mondod, látsz –
látod, mire mennék,
de szavak nélkül
lélegzik minden,
s nem tanulunk semmit;
örüljük táncunk
vagy vonszoltatunk.
Legutóbbi módosítás: 2014.07.15. @ 17:11 :: Petz György