Alattam a talaj
bűzlik, mint egy mocsár.
Leteszem bal lábam,
a jobbik sárba csúsz’ –
emelem a balt is,
de az örvény lehúz.
Alattam a talaj
iszamós és rohad;
felnézek Rád, így kell –
de ruhámra ragad.
Alattam a talaj,
fölöttem fellegek…
Nem baj, nem érdekes,
legfeljebb felmegyek.
Életemnek vége,
mikor elkezdődik,
s biztos kézzel vezetem
el a teljes csődig.
Alattam a talaj –
Alattad vagyok én:
áthatolhatatlan
köd-agyú szülemény.
Nem vádollak, mert nem.
Meg sem indokolom,
m’ért nem hallgatok Rád,
mert ezt én sem tudom.
Alattam a talaj,
alattam a talaj,
… ja, de ezt mondtam már,
na mindegy, semmi baj!
Legutóbbi módosítás: 2014.07.16. @ 03:48 :: Bogár Gábor