„Szoríts erősen,
ne engedj el!”
Így mondtad,
és egy lélegzetvételnyi
időre elhittem.
Átszakadt a gát,
ott szívtájékon,
s rajtam ismét
könyörtelenül úrrá lett
a téged akarás.
Pedig csak szavak voltak.
Súlytalan, üres,
felhőnyi semmik.
Lehulltak, és az Isten
jót nevetett.
– Micsoda forgatókönyv,
el ne laposodjon!
Csavarjunk rajta
még egy keveset!-
Ne félj, Kedves, nincs baj.
Napod helyett nem
leszek kereszted.
Csak a ráncok mélyültek
az arcon,
csak elfáradtam,
csak csillagokkal hálok,
és valami ismeretlen okból
közben egy dalt dúdolok.
„Hús nélkül semmi szerelem…”
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Grin Sándorné
