Beosont a hajnal
az éjszaka szempillája alá
vergődik a sötét
töredező körmét
a napfényébe vájja-
hiába…
egyre lejjebb
ereszkedik az eső lába
koppanásra várva-
morgolódó fellegek közé
fényes ereket szór
a haragos égbolt szeme…
hallgatag a szél
ül a fák levelén…
s’ lassan csordogál a földre
a teremtő hajnali könnye…
Legutóbbi módosítás: 2014.07.28. @ 17:19 :: Ruder Jana