Schifter Attila : Agg angyal

 

Volt  az  az  idő,  mikor  szélesre  tártam  szárnyam 

( játszva  magával  ragadott  néhány  magas  röpte ) 

hamvas  fényeket  hordoztam,  amerre  csak  szálltam, 

de  visszarángattak  ’s  beletapostak  a  földbe 

 

emberek,  akik  hitték:  ha  másokat  fosztanak, 

még  magasabbra  jutnak  ( tán  mindörökké  élnek )  

egy  sem  szánta  sárba  tépett,  vérfoltos  tollamat 

’s  nem  értették,  hogy  a  patkány  égboltot  nem  érhet, 

 

égő  áldozat  füstjeként  sem   ha  lélek – holtan  

( Isten  bocsássa  meg )  néha  eszembe  jut  ma  már; 

talán  Mennyország  sincs  úgy  és  én  sem  angyal  voltam 

  csak  égő  bokorral  eltérített  Páli – madár. 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.07.24. @ 18:35 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.