(ad notam „Capulus molaris”)
Kávémat kévánom, fekve az rézágyon, csábít éjszagú teste,
Tejjel meg cukorral, ízével felforral, gyötör, kínoz a beste;
Pörkölve, zaccosan, frissen, vagy kócosan, innám reggel meg este.
Fekete levesem, hűlt helyed keresem, elvitt valaki tőlem.
Megáll az józan ész, nélküled a jobb rész, jaj, hát eltűnt belőlem!
Törökök serege, szpáhiknak ereje nem győzhet rajtam, ó, nem!
Hozzad hát azonnal, hadd igyam, haszonnal forogjon kard és penna,
Habjával igézzen, jó kedvet idézzen, ne égessen gyehenna.
Erőm elfogy, látom, az éltem elhágyom, ha nem iszok egyet ma!
