Fehér Csaba : Az fekete levesrül

(ad notam “Capulus molaris”)

Kávémat kévánom, fekve az rézágyon, csábít éjszagú teste,
Tejjel meg cukorral, ízével felforral, gyötör, kínoz a beste;
Pörkölve, zaccosan, frissen, vagy kócosan, innám reggel meg este.

Fekete levesem, hűlt helyed keresem, elvitt valaki tőlem.
Megáll az józan ész, nélküled a jobb rész, jaj, hát eltűnt belőlem!
Törökök serege, szpáhiknak ereje nem győzhet rajtam, ó, nem!

Hozzad hát azonnal, hadd igyam, haszonnal forogjon kard és penna,
Habjával igézzen, jó kedvet idézzen, ne égessen gyehenna.
Erőm elfogy, látom, az éltem elhágyom, ha nem iszok egyet ma!

Legutóbbi módosítás: 2014.07.24. @ 18:26 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.