Weöres-parafrázis
Még annyi mindent mesélhettem volna,
mit tanultam, láttam, tapasztaltam,
útitársat, kivel nem sok gondom,
az egyszerit, ki mindig is velem volt.
Árvácskáról költeményt írhatnék,
s bodzafánkról, mi gyakran hozott gyógyírt,
minden emlék nem íródhat verssé,
s a megírt is csak elhomályosult kép.
Hiába az emlékek zsongása,
a szó emlékezésre oly kevés,
kimaradnak álomba sírt évek,
s az utódok majd gondtalannak vélnek.
