Kisregény

Csaksimán Dávid III. rész

Menekülés a meghittség elől   Hát így megy ez. Pontosabban, ez az a mód, ahogyan biztosan nem megy. — Édes Uram! Ne haragudj az ájtatos és egyben konvencionális megszólításért! Látom, hogy ez csak kapkodás. Nem olyan izgalmas, mint a regényeim, [… Tovább]

Vers

Úton vagyunk

  Egy úton járunk mind, (t)örvény kanyarog.Drótszamárt teker, fúj, köp, botorkál,kit pokoltűz hevít, s szédült angyaloköle óv. Leguríthat szomjas torkánnéhány krigli sört is, ha erre vágyik,-önmagunk ellen vétójog nincsen-mérték, a pohár. Kitart. Mind. Halálig.Csak a józant bünteti az isten.   [… Tovább]

Vers

Vigasztaló

    Egyszer volt, hol nem volt, egy “holnap látod őt”. Ruhadarabokba gabalyodott testem, egy túl férfias, kemény félcipőben, rémes állapotban, bátran indultam neki a kintnek. Ki tudhatta, hogy a világ elvisel-e engem? Megtörtént a rádöbbenés, elevenül beszélni nem tudtam, a felismerésbe mint [… Tovább]

vegyes

a…

/röviden/     aludtam átaludtam általuk álmodtam átálmodtam álmodozva álltam álom voltam                                

Novella

Eperlekvár

  Lekvárt főzött. Eperből. A júniusi nap becsörgedezett a nyitott ablakon és összekeveredett a konyhát betöltő illatokkal. Ahogy megkavargatta a bugyogó édes masszát, kis fehér vattapamacsokban szállt fel a gőz. Hmmm! — gondolta. Biztos fog örvendeni a férje, mikor majd [… Tovább]

Karcolat

A kedves bűvész

… a trükköt én sem árulhatom el, el kell menni hozzá Léna kertjébe… A kedves, könnyed léptű bűvész besietett a színpadra. Azaz besietett volna, de mivel nem volt színpad, Léna kertje viszont nagyon is, besétált hát a közepébe, a kis [… Tovább]

Vers

Nyár

    Ha megkérdeznéd: mi a nyár?Csak pillanat, mi tovaszáll:morzsákat cipelő hangya,vágtató villámok hangja,útszélre szédült keréknyom,mezőn virág helyett nőtt gyom,emlék, minden nap erősebb,homlokodon egy esőcsepp,tócsákba toppanó lábak,szelíd-szép, megnyúló árnyak,s mint anyám simító keze,távolból tekergő zene,hegy ormán bicsakló sugár,jegenyesor, délceg, sudár,szétrágott [… Tovább]

Vers

Emlékpor (haikuk)

    Jazz Húr peng, érc recseg, dob dobban, klarinét sír, ritmus énekel.     Magyarként   Parányi népem nagyságán át semminek érzem magamat.     Kicsiben   Cseppben a tenger. Így látod egy tettedben egész életed!     Gyerekjáték [… Tovább]

Humor

Lénárd és a flört

… a gáláns kalandok idejében…   Ijedtségét a szerinte elvárhatóval ellenkező reagálás hűtötte le. Mindkét nő meghökkent ugyan, kezét szájához kapva, de Nóra rémülten sikoltott fel, Bella, aki pedig neki az ideálja volt (így mondta), visító kacagásban tört ki, sőt [… Tovább]

Vers

No name bárkája

    Nem voltak nagyratörő álmaim, s asszonyok bokáját is csak messziről figyeltem, s nem szegtem fel fejem, ha  közétek mentem. Nevem, mint száz másé, termetem épp hogy nem gúny tárgya, arcom, akárcsak apámé – semmitmondó egyveleg.   Elhordott ruhákban [… Tovább]

Vers

A Halál udvarában

        Kopasz kövön ül a Halál, körülötte fagyos fejfák, süvítő szél, foszló hullák, széttört csontok lábainál.   Az ellopott megcsalt lelkek züllött szellem-táncuk járják, a közelgő delet várják, mely harang-üvöltést kerget.   Szól a Halál – szava [… Tovább]

Vers

Agg angyal

  Volt  az  az  idő,  mikor  szélesre  tártam  szárnyam  ( játszva  magával  ragadott  néhány  magas  röpte )  hamvas  fényeket  hordoztam,  amerre  csak  szálltam,  de  visszarángattak  ’s  beletapostak  a  földbe    emberek,  akik  hitték:  ha  másokat  fosztanak,  még  magasabbra  jutnak  ( [… Tovább]

Vers

Az fekete levesrül

(ad notam “Capulus molaris”) Kávémat kévánom, fekve az rézágyon, csábít éjszagú teste,Tejjel meg cukorral, ízével felforral, gyötör, kínoz a beste;Pörkölve, zaccosan, frissen, vagy kócosan, innám reggel meg este. Fekete levesem, hűlt helyed keresem, elvitt valaki tőlem.Megáll az józan ész, nélküled [… Tovább]

Vers

Játszom a színekkel

      Eszembe jut forró nyárba’ az aranyló búzatábla, meg a szalma színe, ecset cseppek (…), pontok, pettyek, elkeni a képzelet.   Még egy próbálkozás:   Megfesteném arcodat, színeket keresek. Aranybarnát keverek – a szemednek, halványabban árnyalom napsütötte bőrödet. [… Tovább]

Vers

Sziluettek

Sziluettek                                     Koosán Ildikó   Vajon a napi jövés-menésbenmennyi  a cél, mennyi  az érdem,s mennyi, ami belül, a nagy kohóbanértékteremtés, gyöngyszem lesz a szóbanmikor  a csend, a fényterek, eszmék,kísérletek sziluettjében megmártózva tükröződik létem a csupasz valóba’, mikor versem körívét  sálként viselem;  érdeme [… Tovább]

Vers

Nyári ima

A nap süt. Nyár van. Földben. Vízben. Öregedek. Szeret az Isten. S ha reggelente kedve támad, kihegyezi a ceruzámat, hogy tudjak újra hinni, merni, a nagyvilágot átölelni, hogy tudjak élni, félni, bírni, az asszonyomról verset írni, s míg ujjaimnak nap-nap [… Tovább]

Egyéb

Fájdalomküszöb

Ha fájdalomküszöbére lódítja lelkünket ismét ez a megismerhetetlennek tűnő világrend, átjutva rajta megváltozunk. Aki kába volt, mer, aki mert, kábán is kétszer gondolja meg legközelebb. Lelki küszöbök sora előtt állunk rövid életünkben. Itt tartok én is, az elsárkányosodás, a féltékenység, [… Tovább]

Vers

Idősirató

  Elhegedült szépséged, mint egy gyermek, szíved alatt a béke,magzat örömöd,kit méhed óv s vigyáz,tündököl bennedmert örök. Hiába szánt arcodbabánatvonalat az idő-eke,dacol benned az akarat,két farkas ijesztő harcot vív,tükörbe néz a lélek,az idő csak múlik,a hegedű sír.    

Vers

Érzelmek (haikuk)

Egymásért Ködömben óvlak, elrejtelek. Mosolyod napjával éltetsz. KezekUjjaink át és átfonják egymást. Acéllánc nem erősebb! Puha fény Gyertyám világacsorog arcodon. Látod?A fényt könnyezed.Távol Messzeségből gyúrt tested ködbe vész. Lelkedhiánya sajog. Szerelmem ereje Hegyet hordok el,hogy újra lássam szemedegy villanását. Szeretlek Csoda nem történt,csak szeretlek, [… Tovább]

Egyéb

Változatok

  Téma a porban hevert, emeltem volna – porba vert!   *   Téma hevert a porban, mint átlátszó kő, olyan.   *   Téma porban. Szem teszi, hogy más észre sem veszi?!   *   Téma a porban: ajándék, [… Tovább]

Vers

Bűn

“Bűn az, minek nyomát is sikerült eltüntetnünk.” (Pilinszky János: B. I. kisasszony)       veled se lettem komolyabbcsak néha játszoma kertek magányát csak néha hiszemnincs menekülés a bűnbe beleszülettünk ne félj a fákon nem marad harmatsem nyomorú sötétségeltüntetheted magadkiásott [… Tovább]

Vers

Emberliget

A fény kifolyt belőlem, ahogy a jó szagú földön hátradőltem. Rám másztak apró bogarak, világuk lettem, védelmező, táplálékot adó dús mező. Mi, kiket a magány szült, mind itt fekszünk, a végtelen hátán lebegve,akár egy-egy sziget,a semmiben úszó, oltalmazó emberliget.

Vers

Mesemátka

Boldogságot szedtem, mátkatálba tett ajándék ez, neked. Fájdalmasan gyönyörű, múltával, gyökereivel örök földben kihajtó, Istent megélő érzelem. Meséd átkon-bokron, mátkaságig érez. Lelkedért szeretni élek.

Vers

Mënyecskéző

  Lëhullott a bodza virág, tótágast áll a dílibáb, kis mënyecskék sokasága, a hëgy mëgé mëgy sétálva. Ihaj-csuhaj mosolyognak, nem a munkára gondolnak.   Piros derű jányom arcán, keszkënő a szőtt rokolyán, vesszőkosár a karjukon, korsó zörög a másikon. Selye-haja [… Tovább]

Vers

Aszinkronitás

    Az életnek ma vége lett, de senki nem veszi észre, hogy e halvány hajnalon elfogytak a lelkek, hiába sóvárogtak vad, fékezhetetlen akarattal az öröklét után.   A semmiben lebegve szeretünk, kacagunk, „tesszük a dolgunk”, pedig minden elmúlt, a [… Tovább]