Miért van, hogy más arcával
szeretnél engem szeretni?
Csontos tenyeredért esdeklőn,
mindig hoppon maradok, ha
beléd látnék, nekiütődöm:
gipszmaszkjaid sora lehull. – lehullnak!
Látni szeretném esetlenül
a tested, majd kidobog onnan
aki vagy. Nekem is szántak,
maszktalanságod bravúr,
olyan lehetsz meztelenül,
az hétszentség, hogy
írhatnék egyetlent, viccből
is kevésnek hangzana, mikor
egy emberben elfér az egész
univerzum, de legalábbis
minden férfi te vagy, (a nők
engedelmes szentek lesznek-e)
anyád helyett kedvesed,
kedves helyett anyád,
húgod helyett barátod,
barát helyett rajongód,
rajongó helyett a ribid,
helyette a szerelem várfokán
lennék neked minden.
Mint mesterség, intelligencia,
Isten. Lennék odaadás, ima,
remény, önbizalom,
ami nekem még nincsen.
—————————————————–
Anna, elkezded…semmi „giccs”, túlbeszélt kép… olyan Annás… és a közepétől újra belerohansz saját világodba…kalap, kabát, lakat…azt az olvasó se ki, se be… menetközben „elhagyod” a saját versed… és elkezdesz kapkodni… és a végére egy teljesen más hangot kapunk…ami nem igazán kapcsolódik a vers elejéhez…
A versből „ennyi” ami fogható…a többi csak mellékzönge, mellébeszélés… szószaporítás… ami nem emeli, hanem eltakarja a lényeget…
(…)
Miért van, hogy más arcával
szeretnél engem szeretni?
Csontos tenyeredért esdeklőn,
mindig hoppon maradok, ha
beléd látnék, nekiütődöm:
gipszmaszkjaid sora lehullnak
Látni szeretném esetlenül
a tested, majd kidobog onnan
aki vagy. Maszktalanságod
bravúr. Olyan lehetsz meztelenül,
hogy írhatnék egyetlent,
de az is kevésnek hangzana,
mikor egy emberben elfér
az egész univerzum…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
