Varró Brigitta : Illatok a szívemben

 

 

Olajfa illatát lengi a szél,

mint nagymamám udvarán nyár elején…

Káposztalepkék édes táncát követtem,

labdáztam, nevettem.

Kész az ebéd! – szólt a hang,

s a kis talp szaladt

felfelé, borsóleves illatú boldogság felé.

Nagyapám a karjába kap,

– örökké tartó nyár ízű pillanat –

Fújd meg!

a palacsinta megvár.

Olajfa illatát lengi a szél

káposztalepkék a sír fedelén.

 

Legutóbb szerkesztette - Varró Brigitta
Szerző Varró Brigitta 27 Írás
"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról." (Weöres Sándor) Köszönöm szépen Ilcsinek, hogy itt lehetek. Írásaimban leljétek örömötöket :-)