D. Bencze Erzsébet : ÉBRESZTŐ

Saját fotó

 

 

 

redőny reccsen

ébresztőt zakatol

felriasztva a

legszebb távolt

az utolsó rózsaszín álmom

kukát görget

a házmester

zörögve bukdácsol vele

a kockaköveken

szenvedélytelenül

akár kiürült szívem

így hajnaltájt egyedül

a szomszéd most

kapcsolja be rádióját

miközben az éjszakai szél

bágyadtan elsiet

elnyugszik a bársony-puha éj

vetkőznek az árnyak

burjánzik a szilánkos reggel

 

(ideje felkelnem)

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.07.03. @ 21:31 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873