Nagy Horváth Ilona : Héttorony a Verő-kertben!

 

Közhírré tétetik,


 

hogy idén (tehát 2014-ben), szóval még az idén (tehát még a Ló évében), július 5-én 16.00 órakor újra toronytalálkozunk Budapest szélén, Lénánál, a Verő-kertben (GPS-koordináták később).

47.404112 19.168644

 


 

A komoly és komolytalan részvételi szándékot kérjük jelezni alant kommentben, hogy vissza tudjuk nézni, vajon ki zabálta fel a pogácsát kikre számíthatunk aznap.

 

Verő Lénának köszönjük szépen a szíves meghívást, és üzenjük, hogy vigyázz, Léna, megyünk!!! Nektek pedig köszönjük a szíves (megrakott kosarakkal, teli butykossal történő) megjelenést.

 

Ja, hozzatok valami olvasnivalót is. 🙂

 


 

(Ezen a helyen hamarosan egy táblázat épül a résztvevők, műveik valamint előadóik megnevezésével.)

 

 

Tehát ahol hamarosan találkozunk: 1188 Budapest, XVIII. kerület, Búzakéve utca 6/b

gugli map >>>

 

 

 

Tudjuk, persze, hogy tudjuk, nem a méret a lényeg, de a hozott művek tekintetében kis méretbeli megkötést kell tennünk: kérünk, Kedves Szerző, hogy a felolvasandó írásod egy A4-es oldalnál ne legyen hosszabb, (az legfeljebb 30  cm hosszú és 21 cm széles művet jelent).


 

 

 

Üdv: A szerk.

 

 

Szerző

Cím

Előadó

1.

Serfőző Attila

Egészem

Serfőző Attila

2.

Szilágyi Hajni

 

 

3.

Tarány Sándor

 

 

4.

 

 

 

5.

Bereczki Gizella

Múzsa

Bereczki Gizella

6.

Nagy Horváth Ilona

 

 

7.

Kisslaki László

Liliomtól kakukkfűig

Bereczki Gizella

8.

Józsa Mara

Szabásminta

Józsa Mara

9.

Vajdics Kriszta

Idő

Vajdics Kriszta

10.

Radnó György

Ájulás

Radnó György

11.

Csillag Endre

Hopp

Csillag Endre

12.

Avi Ben Giora

Kulcsok

Vandra Attila

13.

D. Bencze Erzsébet

 

 

14.

Bátai Tibor

Egy vereség állomásai

Bátai Tibor

15.

Bartha Gabi

 

 

16.

Rózsa Ibolyka

 

 

17.

Schifter Attila

 

 

18.

Vandra Attila

A sorskönyv csapdájában (részlet)

Vandra Attila

19.

Atyla

Este van, este van

Atyla

20.

Horváth István

 

 

21.

Szepesi Zsuzsanna

 

 

22.

Pápay Aranka

Leánykérés 1880-ban

Fitó Ica

23.

Szulimán Eleonóra

Utazás

Fitó Ica

24.

Fitó Ica

Rőzseláng

Szulimán Eleonóra

25.

Kovács Ági

 

 

25.

Jagos István Róbert

 

 

27.

Bige Szabolcs

Templomépítő nagyapám

Vandra Attila

28.

Németh Janó

 

 

29.

 

 

 

30.

 

 

 

31.

 

 

 

32.

 

 

 

33.

 

 

 

34.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: Nagy Horváth Ilona
Szerző Nagy Horváth Ilona 303 Írás
Bemutatkozó /DÉEMKÁ - Elágazások antológia/ Hozzávetőlegesen 2008-ban dezertált konyhaszolgálatos: Nagy Horváth Ilona. Precízebben: született Nagy Ilona, elálélt úgy száz évig, majd egy mérsékelten csendes lázadással újjászületett mint Nagy Horváth Ilona, amikor is klaviatúrt ragadva elkezdett önkifejezni vagy mi. Lőn forradalom, szabadságharc, szabadság… harc… Kívülről nézvést valami ilyesmi. Bentről bonyolultabb. Azt hiszem, leginkább mégis szabad vagyok. Egyedül magam határolom magam, ugyanúgy tartozom mindenkihez, ahogy senkihez. Nem hiszek sem a korban, sem a vérben, az emberekben hiszek, s ennél fogva semmiképp nem nekik, egyedül magamnak. Emberi természetem szerint ezért aztán magamhoz és a magaméihoz tartozom a legszilárdabb kötelékekkel, így ha finoman akarunk fogalmazni, márpedig egy antológia megtisztelő mezőnyű sűrűjében miért ne tennénk, kötődéseimből – egy sima, egy ordított… - nem jönne ki túl hosszú sál, még lustával szedve sem. No ezen rövid, mondhatni szűkre szabott sál fojtogatásában hörgöm, hajigálom, szerkesztem, álmodom, illesztem, jajgatom, bogozom, szaggatom össze írásaim, csapongó – fentebb cizelláltabb megfogalmazásban szabadnak aposztrofált – valómnak megfelelően mindenféle jármódban, ahogy épp a kedvem hozza, időmértékben, szabadlábon, szimultán, spontán és mindenhogy, azért a korty levegőért, amit ilyekor nyerek. Vezérelvem, hogy az embernek ne legyenek elvei, gondolatai legyenek. Katonagyerek voltam – szoktam még elmondani, látszólagos, de leginkább időszakos terminátorságom soványka magyarázataként, hiszen mikor még csak én tudtam, hogy vagyok, anyám, apám katonaként szolgálta a hazát. Suttyomban fogantam és állítottam össze magam belőlük, lett is meglepi: nem elég, hogy a testvéremnek csak féltestvére lettem, még csak nem is keresztelhettek Jóskának. Némi vállvonogatás után anyám nevét kaptam, meg a nővérem ruháit. Ilyesformán a már igen korán igen alacsony népszerűségi indexemre való tekintettel hamar természetes lett, hogy a fegyvert mindig, minden körülmények között fel kell venni, és nem tenni le, amíg egyvalaki is áll. Nagy meggyőződéssel szoktam bemutatkozó gyanánt lerángatni magamhoz József Attila sorait: „ s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz”, mert noha az őzet eleddig nem látta senki, jelentem, én hiszek az őzben. És bár a külvilág számára még ez is felfedezésre vár, mondhatni, titok: valójában királylány vagyok.