Lucskai Vincze : Csicskás világ

A Nagy Háborúra emlékezve

 

hol vannak olykor az angyalok

ha rajba állnak a hulló csillagok

               és csapódnak a rémült szemekbe

               repeszei a sorsnak

jelented alássan

               retinám tépve

               világtalan rogysz térdre

tiport szirmok közt fájdalom hörög

               zúgó keselyű sereg köröz

lövészárokban görnyed

               a viseltes had

és vedlik az élet  

               angyalbőröket

rongyos menték alatt a rettegés kuporog

               és zokog

zokogva szórja fészkéből a halált

               mi lenne ha a pillanatot megállítanám

               és eléd teríteném házad pázsitját

               hoznám a kerti csapot

                               melyet most zár el asszonyod

               a nyikorgó kiskaput

                               és az ösvényt mely fiad elé fut

                               hoznám neked

csak ne szórd a halált

               már lőporfüst a torkokon

és szivárog tovább

               lomhán

               az abrakolt félelem

                               árokba szorult a förtelem

mi lesz veled te rongyolt félteke

ha vérben áztatod a veszteglő időt

               hallod

               nyüszít már a csicskás világ

hol vannak ilyenkor az angyalok

               kitárom ablakom

               miféle emlék szövi zavarom

vagy álom ez hogy látni véllek

               angyalbőrben

               ragyognak rajtad a csillagok

nézd szépunokád az udvaron

épp most nyitja a kerti csapot

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...