Marthi Anna : tizenhárom

tizenhárom évig más hazában éltem

tizenhárom évesen először csókoltam

apám papíron tizenharmadikán jött világra

péntek tizenhárom itt van babonának

tizenhárman választottak hiába engem társnak

tizenhárom nyarán fiút hoztam a világra

tizenhárom bő szoknyát bizton elkoptattam

tizenhárom év van köztünk a bátyámmal

tizenhárom boldog percre versbe bátorítlak

tizenhármak elmúltával minden időnk fölöslegét

mindössze hét könnycseppel kiírtam

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak